A Biblia hitelessége
(FOLYTATÁS)

3. AZ ÚJSZÖVETSÉG HAGYOMÁNYOZÁSÁNAK MEGBÍZHATÓSÁGA

3.1 SZÓBELI HAGYOMÁNY

Korunk gyermekeiként számunkra alig elképzelhető, hogy hosszú beszédeket és szövegeket fejben lehet tartani. Mivel a könyvek, a televízió és a számítógép segítségével bármikor hozzáférhetünk információkhoz, nem függünk az emlékezetünktől. Az emberi emlékezet azonban különleges teljesítményekre képes. Példaként:

A mai ír bárdok több, mint 100 000 szavas memóriával bírnak. Ezzel szemben, a mi Márk evangéliumunk csupán mintegy 11 000 szóból áll.(1)

Jézus tanítványai Uruk igehirdetése folytán teljesen megváltoztatták az életüket. Jézus minden cselekedetük középpontjává vált. Ebből fakad az az erős motiváltság, hogy minden szavát, minden tettét megtartsák emlékezetükben, és hűen továbbadják. Az ember mindenek előtt azokat a tartalmakat őrzi meg emlékezetében, amelyeknek nagyobb figyelmet és érdeklődést szentel.

A tanítványok mintegy két és fél éven át szinte minden nap együtt voltak Jézussal, akit Tanítóként szólítottak meg (pl.: Márk 10:35). Mivel Jézus tanította őket és a nép előtt tartott beszédeinél is mindig jelen voltak, így természetes módon meg tudták jegyezni az üzenetét. Az állandó ismétlés és a kívülről megtanulás gyakorlata, amihez már a szülői házban, a zsinagógában és az iskolában hozzá voltak szokva, képessé tette őket arra, hogy a szájhagyományt hűen megőrizzék. Jézus még élete folyamán kiküldte tanítványait, hogy Isten országának eljövetelét hirdessék (Lukács 10:1-2). Nagyon korán alkalmazniuk kellett a gyakorlatban, amit Mesterüktől megtanultak. Mindez segített nekik a későbbi igehirdetésben, megbízhatóan és hitelesen tudósítani Jézusról.

3.2 ÍRÁSBELI HAGYOMÁNY

Az Újszövetség minden írása létrejött, mielőtt a rómaiak Kr. u. 70-ben a jeruzsálemi templomot lerombolták volna. Mivel Jézust i.sz. 30-ban feszítették meg, mintegy 40 évet felölelő időszakról van szó. A szóbeli hagyomány átmenete az írásbeli hagyományba nagyon rövid idő alatt zajlott. Ez az első keresztények azon szándékát mutatja, hogy az utókornak hiteles képet továbbítsanak a Jézus körüli eseményekről.

A megbízható és szóhű hagyományozás ugyanilyen buzgóságát tételezhetjük fel azoknál a személyeknél, akik a következő évszázadokban az Újszövetséget másolva sokszorosították.

A Biblia s mindenek előtt az Újszövetség az egyedüli alapja a keresztények hitének.

A legrégebbi fennmaradt kéziratot, a P52-t (52. számú papiruszt), amely a János evangéliumból tartalmaz néhány verset, Egyiptomban találták 1920-ban. Legkésőbb i.sz. 125-ben keletkezett. Egy sor további papirusz (a Nílusdeltában termő papirusznádból előállított írófelület) származik a 2-3. századból, melyek már az Újszövetség nagy részét tartalmazzák.

A negyedik századból származnak a legrégebbi ú.n. majuszkuláris kéziratok, melyek teljes egészében görög nagybetűkkel íródtak, s már minden újszövetségi iratot magukba foglalnak. Ezeket pergamenre írták, amelyet állatbőrből állítottak elő. Ezek közül a legismertebbek a Vatikáni-, Sínai- az Alexandriai és az Ephraemi Rescriptus Kódex.

I.sz. 800 körül új írásmód alakult ki, ami csak dőlt kisbetűket tartalmazott: ezt minuszkuláris írásnak nevezték. Fennmaradtak még bizonyos liturgikus könyvek, lekcionáriumok, melyekben az Újszövetség szövegei abban a sorrendben szerepelnek, ahogy az egyházi év rendje szerint felolvasták őket.

A következő táblázat(2) az Újszövetség kézirataira nyújt rálátást, elhanyagolva a 19 000 feletti más nyelvekre való fordításokat.

E gazdag kéziratlelet jelentőségét leginkább más történelmi szövegekkel való összehasonlítás során ismerhetjük fel. A következő összeállítás(3) kifejezően szemlélteti az Újszövetség és más klasszikus művek hagyományozása közti különbséget.

Bruece Metzger, a Revised Standard Version Bibliatanács elnöke és a Nestle-Aland féle ógörög Újszövetség társkiadója, a következőképpen hasonlította össze az Újszövetséget és az Iliászt, mely bibliográfiailag a második legjobban hagyományozott műnek számít:

Az újszövetségi kéziratok mennyisége szinte megszégyenítő más antik művekkel összevetve. Az Újszövetséget Homérosz Iliásza követi, amely a görögök alapművének számított. Ma kevesebb, mint 650 kézirattal rendelkezünk ebből, s némelyik különösen töredékes. Többnyire az i.sz. 2-3. vagy az azt követő századokból származnak. Ha figyelembe vesszük, hogy Homérosz valószínűleg a Kr. e. 8. században élt, akkor ez nagyon nagy időintervallum.

Negyven éves kutatómunka után Kurt Aland professzor, aki az Újszövetség elismert szövegkritikusa és a Nestle-Aland ógörög Újszövetség kiadója, az Újszövetség hagyományozásáról a következőképpen nyilatkozott:

Az Újszövetség szövege kiválóan hagyományozott, jobban, mint bármely más antik kézirat. A lehetőség, miszerint olyan kéziratot találnánk, ami a szövegét alapvetően megváltoztatná, egyenlő a nullával.

Keresztényként nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen megbízható információink vannak Jézusról és az első keresztényekről. Az Újszövetség hitelességéről tanúskodó sokféle bizonyíték, mind leírását, mind hagyományozását tekintve arra buzdít minket, hogy folytonosan Isten szavához mérjük magunkat. Téged is erre hívunk: hogy olvasd a Bibliát és ismerd meg Jézust.

Ha meg szeretnéd ismerni, hogy életünk Krisztus követőiként hiteles-e, akkor vedd fel velünk a kapcsolatot. Örülnénk neki.

INFORMÁCIÓK RÉGI KÉZIRATOKRÓL ÉS LINKEK A FOTÓIKHOZ

LÁBJEGYZET
1. Vissza Rainer Riesner, Jesus als Lehrer, 1984, S. 451
2. Vissza Josh Mc Dowell, Die Fakten des Glaubens, 2003, S. 118
3. Vissza F. W. Hall, Beleg für die Texte der führenden klassischen Verfasser- kiegészítve Norman L. Gesiler/ William e. Nix, A General Introduction to the Bible S. 408