A Biblia hitelessége

Tartalom: 1. AZ ÚJSZÖVETSÉG MEGBÍZHATÓ A TARTALMA MIATT 1.1 Jézus egyedülálló tanításai 1.2 Az Újszövetség hatása az emberiségre és az egyes emberre 1.3 Az Újszövetség történelmileg hiteles 1.4 Feltételezett hamisítások 1.5 A Szentháromság tana nem lehet egyszerű kitalálás 2. AZ ÚJSZÖVETSÉG HITELES, MERT JÉZUS HITELES 2.1 Jézus élete tanuskodik szavairól 2.2 Jézus csodákat tett és gyógyított 2.3 Jézus feltámadása nem kitalálás 3. AZ ÚJSZÖVETSÉG HAGYOMÁNYOZÁSÁNAK MEGBÍZHATÓSÁGA 3.1 Szóbeli hagyomány 3.2 írásbeli hagyomány Függelék: Információk a korai kéziratokról és linkek a fotókhoz

A kereszténység kezdete Jézus munkálkodására nyúlik vissza, akinek az élete és üzenete központi jelentőségű e világot megváltoztató mozgalom számára. Jézus maga zsidóként élt, de azzal az igénnyel lépett fel, hogy ő az Ószövetségben, a zsidók szent iratában megjövendölt Messiás és mindezeken túl Isten fia. Minden embert minden időben az ő követésére hív.

Napjainkban már nem tapasztalhatjuk meg őt úgy, mint kortársai, de rendelkezésünkre áll az első tanítványok bizonyságtétele, akik nap mint nap együtt voltak vele. Az Újszövetség ezeknek a szemtanúknak a tudósítását tartalmazza, és betekintést nyújt az első keresztények életébe is. Emiatt a Biblia s különösen az Újszövetség hitelessége kulcsfontosságú a keresztényeknek, de minden ember számára is.

Mivel a Biblia kihívások elé állítja az embert, s önmagával való számvetésre készteti, sokan motiváltabbak a Biblia kritizálására, mint egyéb ókori könyvek esetében. A Biblia teljesen megváltoztathatja az ember életét. Bár újra meg újra egészen napjainkig sokszor helytelenül értelmezték, s magukat keresztényeknek nevező emberek és szervezetek gyakran a saját céljaik igazolására használták, mindennek nem szabad minket visszatartani attól, hogy foglalkozzunk vele, s megvizsgáljuk tartalmát és hitelességét.

1. AZ ÚJSZÖVETSÉG MEGBÍZHATÓ A TARTALMA MIATT

1.1 JÉZUS EGYEDÜLÁLLÓ TANÍTÁSAI

AZ ERKÖLCS TERÉN

Jézus tanítása erkölcsi kérdésekben felülmúlja bárki más nézeteit, aki az emberiség tanítójaként valaha is fellépett. Ezt példázza, ahogyan a házasságtörésről beszélt. A Máté evangéliumban Jézus a következőket mondja:

Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. (Máté 5: 27-29)

A buddhizmusban is megtalálhatjuk azt a tanítást, hogy minden kívánságot le kell rombolni. Ez azonban nagyon általános megfogalmazás. A buddhizmusban az ember egész személyének és lényének feloldásáról van szó - függetlenül annak jó és rossz oldalaitól. A cél a végső feloldódás az örök semmiben, a nirvánában. Más vallásokhoz hasonlóan megpróbálnak bizonyos módszerekkel javulást elérni.

Jézus ezzel szemben nagyon konkrétan beszél rejtett bűnökről, s a gondolati bűnt a házasságtörés szintjére emeli. Ezzel azt mutatja, hogy a bűn már a gondolatokban elkezdődik, s már ezt meg kell bánnunk. Jézus feltárja az ember belsejét s páratlan szigorúsággal ítéli meg. A változásra való felhívása nem is lehetne világosabb - még ha ez az igevers természetesen szimbolikusan értendő.

Minden vallásban találunk több-kevesebb erkölcsi tanítást, mivel az ember a lelkiismerete alapján különbséget tud tenni jó és rossz között. Egyedülálló az a mérce, amivel Jézus az emberek tetteit, szavait, gondolatait méri, s leleplezi az emberek szívét. Mindenek előtt a lelkület és gondolatok megváltoztatására hív, ami az erkölcsös cselekedetet lehetővé teszi. Jézus meg akar minket szabadítani a rosszból a jóra, hogy képesek legyünk valóban jók lenni.

Az erkölcsöt messze felülmúlva arra hív Jézus, hogy a saját ellenségeinket is szeressük.

AZ ELLENSÉG SZERETETE

Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. (Máté 5:43-48)

Az Ószövetségben nem csak az ellenség elutasításáról találunk gondolatokat, hanem az ellenséggel szembeni jóságról és az idegenek iránti szeretetről is, akik az izraeliták között akartak élni. Jézus felhívása az ellenség szeretetére, felülmúl minden addig ismertet. Az ellenség szeretete többet jelent, mint csupán lemondást a bosszúról és gyűlöletről, illetve jó cselekedetek gyakorlását. Ez a szeretet képessé tesz arra, hogy a legádázabb ellenségünknek is megbocsássunk, és a legjobbat akarjuk neki.

Itt figyelembe kell vennünk, hogy ezt és még néhány más dolgot Jézus tanított elsőként. Sok mindet megpróbáltak később utánozni, hogy Jézus nagyságát utolérhessék.

Jézus azt várta el a követőitől, hogy olyan tökéletesek legyenek, mint a Mennyei Atya (lásd az előző bibliai idézet utolsó mondatát). Jézus nem elégszik meg bizonyos szabályok felsorolásával, amik Istennek tetsző életre vezetnének, hanem minden embert arra hív fel, hogy az abszolút jó Isten mércéjéhez igazodjon. Lehetetlennek hangzik az az igény, hogy olyan tökéletesek legyünk, mint Isten. Az emberek mégsem tehették félre Jézust bolondként - ahhoz az élete és tanítása túl józan és gyakorlatias volt.

Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt. (Máté 10: 37-39)

Jézus üzenete nem emberi mércéhez alkalmazkodik, és nem ígér földi harmóniát vagy szerencsét. Nem az volt a célja, hogy politikai vagy társadalmi békét hozzon. Nem csak a megismerés új útját mutatja, mint különböző bölcselkedők, hanem a legfelsőbb tekintély igényével lép fel: Istennel egyenrangúvá teszi magát, s feltétel nélküli odaadást vár el.

1.2 AZ ÚJSZÖVETSÉG HATÁSA AZ EMBERISÉGRE ÉS AZ EGYES EMBERRE

Jézus nyilvános fellépése visszafordíthatatlan szakadást okozott a zsidó népen belül és egyéb következményekkel is járt az egész emberiséget tekintve. Jézus azzal az igénnyel lépett fel, hogy ő az Ószövetségben megígért Messiás, és ezáltal a világ megmentője. A zsidók kezdettől fogva ellene fordultak Jézus követőinek. A későbbi időkben az igazság ellenségei újra meg újra üldözték a keresztényeket Jézusban való hitük miatt, s lehetőség szerint megölték őket.

Ez a megoszlás Jézus és üzenetének emberekre kifejtett hatásáról tanúskodik nem csak az első században, hanem egészen napjainkig. Jézus tanítása annyira megváltoztatta a világot, ahogy semmilyen más vallási rendszer. Kkezdettől fogva utánozták Jézus néhány kijelentését, illetve egyesek a tekintélyére hivatkozva kiforgatták szavait, és teljesen torz módon alkalmazták. Nagyon korán létrejött a látszatkereszténység. S ha később már ennek az álkereszténységnek a különböző megnyilvánulásairól is van szó, ennek befolyása Jézus és tanainak hatását mutatja a kultúrában, művészetben, tudományban és még az európai-ázsiai térség politikájában is és különféle módon az egész világon.

Jézus személye senki máshoz nem mérhető hatást gyakorolt az emberekre. Egész Júdea megmozdult, hogy hallhassa a szavait és láthassa a csodáit. Jézus nem tudott megszabadulni a tumultustól, és félreeső vidékre kellett visszahúzódnia. Azok a zsidók, akik megértették és szívükbe fogadták Jézus üzenetét, mélyrehatóan megváltoztatták az életüket, hogy őt, mint Urukat kompromisszumok nélkül követhessék. Manapság is - éppúgy, ahogy akkoriban - azok, akik Jézus szavait igaznak ismerik el, megtapasztalják, hogy ez az üzenet nagy hatást fejt ki életükre. Ez nem szépen megfogalmazott gondolatokat, hanem kihívást jelent az emberek számára. Jézus minden ember szívét el szeretné érni és mindenkit arra hív, hogy az általa mutatott életutat tegye sajátjává. Megváltása megszabadít a bűnökkel teli életből. Jézus szava nem némul el. Halála óta napjainkig számtalan könyvet írtak róla. Az emberek újra meg újra megpróbálják az üzenetét hitelesen értelmezni, és a történelmi Jézushoz közelebb kerülni.

Már maga az a tény is tanúskodik Jézus hitelessége mellett, hogy ő állásfoglalásra készteti az embereket, és ezt egy igazságkereső sem kerülheti ki.

1.3 AZ ÚJSZÖVETSÉG TÖRTÉNELMILEG HITELES

Az Újszövetség történelmileg hitelesen adja vissza a négy evangéliumban, az Apostolok Cselekedeteiben és a levelekben a Kr.u. első század közepén uralkodó körülményeket. Összhangban áll más zsidó és római írásokkal: a Talmuddal, Josephus Flavius zsidó szerzővel, Tacitus és Suetonius római történetírókkal. Az Újszövetségben leírt vagy csak említett földrajzi, kulturális és történelmi körülmények ismételten megerősítést nyernek régészeti leletek alapján.

Ennek egy példája a János evangéliumban (9:7) említett Siloám tó Jeruzsálemben. 2004 nyarán egy új vízvezeték építése során lépcsőkre bukkantak, melyek kora 2400 évre tehető, valamint víztároló maradványaira, melybe Jézus korában a Gihon-forrásból a Hiszkija alagúton át vezették a vizet. Ezt az 525 méter hosszú alagutat Hiszkija, Júda királya építette Kr. e. 700 körül és még ma is járható. A régészek ezen építmény segítségével meggyőzően alá tudták támasztani az ószövetség adatait. A Siloám tó hozzávetőlegesen 2500 m2-es medencéje Jézus idején Jeruzsálem lakosságának víztárolásra szolgált. A vakolatban felfedeztek a régészek egy Hasmóneusok korabeli érmét, melyet Jézus születése előtt mintegy 50 évvel vertek. A vízvezeték feletti törmelékben talált legrégebbi érmét úgy datálják, hogy röviddel azelőtt készült mielőtt a rómaiak Kr. u. 70-ben lerombolták Jeruzsálemet.

1961-ben a cézáreai színház ásatása során felfedeztek egy feliratot: "Pontius Pilatus Praefectus Judaeae." Tehát nem csak az Újszövetség állítja, hogy Pilátus Júda provincia helytartója volt, hanem ez a felirat valamint Kr. u. 93-ban Josephus Flavius a "Régiségek" című könyvében és Tacitus az 116-ban írt "Annálék" című művében is ezt erősíti meg.

A görögországi Delphiből származó Gallió-feirat, melyet először 1905-ben hoztak nyilvánosságra, Claudius római császár Delphibe intézett levelét őrizte meg. A feliratban szereplő császári titulusok alapján megállapítható, hogy a levél Kr. u. 52 elején íródott. A görög felirat említi Gallio akhájai prokonzul nevét is, alátámasztva ezzel az Újszövetség adatát az Apostolok Cselekedetei 18:12-ből.

Az Újszövetség nem csak egy, hanem négy történelmi tudósítást tartalmaz Jézus életéről. Ezek az evangéliumok néhány részlet tekintetében ellentmondanak egymásnak. Ez azonban nem hozható fel érvként a hitelesség ellen, hanem ellenkezőleg: bizonyítja a tudósítások megbízhatóságát. A történészek számára a nem szó szerinti megfelelés erősebb bizonyítéka annak, hogy a beszámolókat később sem változtatták meg, és utólag nem próbálták harmonizálni őket egymással. Ha négy személy írja le Jézus szavait és cselekedeteit, akik részben maguk is szemtanúi voltak az eseményeknek, akkor az teljesen természetes, hogy egyéni látásmódjuk valamint a különböző hallgatók ill. olvasók figyelembe vétele kihat a tudósítás mikéntjére. Különösen Lukács igyekezett, hogy mindennek gondosan utánajárjon, és sok történelmileg igazolható párhuzamot említ. A Lukács 3:1 verse jól szemlélteti ezt sok történelmi adatával.

Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt... (Lukács 3:1)

Meglepő módon itt két főpap kerül említésre. Nem tévedésről van azonban szó, hanem Lukács egy történelmileg érdekes és hiteles tényt ad vissza. Az akkoriban hivatalban lévő főpap Kajafás volt, de Hannás, mint egykori főpap még mindig nagy befolyással bírt. Ezt erősíti meg az Apostolok Cselekedetei (4:6) valamint a János evangéliuma is, miszerint Jézust elfogatása után nem a hivatalban lévő főpaphoz, hanem Hannáshoz vezették (János 18:13). Josephus Flavius "Zsidó Háború" című munkájából megtudhatjuk a zsidó főpapok pontos időbeli sorrendjét. Ez megegyezik az Újszövetség tanúságtételével. Neves teológusok(1) történelmileg hiteles tényként kezelik, hogy Hannás főpapnak hatalma volt, messze a hivatali idején túl is.

Az Újszövetség irataiban, melyek a Jézus halálát követő 40 évben már mind megíródtak, sok egyéb utalást találunk, melyek a hitelesség mellett szólnak. A Márk evangéliumot már Jézus halála és feltámadása után körülbelül egy évtizeddel leírták. A szerzők Jézus szemtanúi vagy az első keresztény nemzedék tagjai, akik Jézus tanítványaival kapcsolatban voltak. E tekintetben az Újszövetség más vallások irataival összevetve egyedülálló (lásd Hagyomány fejezet).

FOLYTATÁS - 1.4 FELTÉTELEZETT HAMISÍTÁSOK

LÁBJEGYZET
1. Vissza Például F.F. Bruce, aki a bibliakritika és exegézis tanára Manchesterben, magyarul is megjelent könyve: Az Újszövetség megbízhatósága, Evangéliumi Kiadó (egyéb adat nincs megadva). Az itteni hivatkozás alapja: F. F. Bruce: Zeitgeschichte des Neuen Testaments, Teil 1. S. 68. 1978