Az Egyház egyetlensége, avagy
Miért van annyi felekezet és egyház?
(FOLYTATÁS)

Az Egyház tulajdonságai

AZ EGYSÉG
legmélyebb értelme Krisztus egyetlen tanításának hiteles képviselete és megvalósítása az Egyházban, amely "az igazság oszlopa és erős alapja" (1 Timóteus levél 3:15). Az Egyház tanítása egységes és ellentmondásmentes. Az egység nem pusztán intellektuális szinten valósul meg az Egyházban, s nem merül ki csak a helyes tanítás megalapozásában, hanem kihat Krisztus tagjainak életvitelére is (Filippi levél 1:27; 2:1-4; 1 Korinthus levél 10:17; Róma levél 12:16; 15:5-6; 1 Péter levél 3:8; Galata levél 3:26-28 stb.):

Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. (1 Korinthus levél 1:10) (1)

Az Egyház Jézus tanítására és személyének követésére, mint alapkőre épült "szent templom" (Efezus levél 2:19-22), s olyan "lelki ház" is, melynek "élő kövei" az életük minden területén Isten akaratát keresik (1 Péter levél 2:4-5).

Pál különösen hangsúlyozza a Szent Szellem egységet teremtő erejét (1 Korinthus levél 12:12-13; Efezus levél 4:3-6), ami nem azonos az uniformitással:

Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. (...) Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (1 Korinthus levél 12:17-20.27)

Az Egyház lényeges és megkülönböztető ismertetőjele: a keresztények egysége életükben és a tanításban. Az egység az Egyház alapvető tulajdonsága, mert e nélkül a többi tulajdonságnak nem lenne értelme. Egy Isten van, akire minden keresztény hallgat; egy közös tanítás, amelyet mindenki vall; egy közös cél magunkat ugyanannak az Istennek alárendelve; egy Megváltó - és az Egyház egyéb tulajdonságai is szükségszerően következnek az egységből, és könnyen érthetőek.

Lásd "Minden keresztény egysége" című írásunkat.

A SZENTSÉG
egy másik fontos tulajdonsága az Egyháznak (Titusz levél 2:14; 1 Korinthus levél 1:2; Efezus levél 1:4; 5:3-13; 1 Péter levél 1:14-16; 2:5; Róma levél 1:7; 12:1-2; 2 Korinthus levél 7:1 stb.):

Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek (...) Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szent Szellemét is reátok árasztja.
(1 Thesszalonika levél 4:3.7-8)

Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. (1 Korinthus levél 3:16-17)

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe... (1 Péter levél 2:9a)

Krisztus önmagát adta az Egyházért, hogy a keresztségben az ige által megtisztítva megszentelje, "hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen" (Efezus levél 5:26-27). Aki a megszentelődést elutasítja, nem fogja meglátni Istent (Zsidó levél 12:14). Csak az látja meg őt, aki a szent életre törekszik: "megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta" (1 János levél 3:3). Az Egyház a szentek közösségét jelenti. Aki bűnben akar élni és él, nem tartozik az Egyházhoz (Máté 18:15-18; 1 Korinthus levél 5:9-13; 1 János levél 3:5-10). Isten minden kereszténynek erőt ajándékoz, hogy legyőzze a kísértéseket, és Istennek tetsző életet éljen (1 Korinthus levél 10:13; Róma levél 6:12-14; 8:2-10; 2 Péter levél 1:3). Az Egyház minden tagja szent (Filippi levél 1:1; 2 Korinthus levél 1:1; 1 Korinthus levél 1:2; Efezus levél 1:1 stb.). A szentség feltétele annak, hogy valakit kereszténynek nevezhessünk. Az Istenhez való megtérés által mindenki újjászületik, szentté válik:

...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. (Efezus levél 4:24)

Megjegyzendő, hogy a Biblia ellentétben áll a katolikus és az ortodox szenttisztelettel és gyakorlattal (Apostolok cselekedetei 10:25-26; 14:15; Jelenések 19:10; Máté 4:10). A Bibliában sehol nem található igehely a szentekhez való imádságról, mint akik közbenjárnak az emberekért. Ellenkezőleg, egy a közbenjáró (1 Timóteus levél 2:5).

Lásd "bűn elleni harc, megszentelődés" című írásunkat.

A SZERETET
nélkül sem az egység, sem a szentség nem valósulhatna meg az Egyházban (1 Péter levél 1:22-23; 4:8; Filippi levél 2:2; Efezus levél 4:16; Kolossé levél 2:2; 3:14 stb.).

Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. (1 Péter levél 4:8)

A szeretet hiánya veszélyeztette az efezusi Egyház létét és megtérés hiányában az elbukását is jelenthette. (Jelenések 2:4-5)

A keresztények Jézus parancsának (János 15:12-17) engedelmeskednek ebben a pontban is: úgy szeressük egymást, ahogyan Jézus szerette a tanítványait (János 13:34). A szeretet, ahogyan Jézus is szeretett nem csak érzés, hanem Isten akaratának tettekben és igazságban való látható megnyilvánulása:

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. (1 János levél 3:18-19a)

Ebből a szeretetből tudható meg, hogy az igazságban élünk, s láthatóvá válik a köztünk lévő szoros egység.

Lásd "A szeretetről" című írásunkat.

A LÁTHATÓSÁG
az Egyház el nem rejthető egységének és szentségének szeretetből fakadó következménye (1 Thesszalonika levél 4:9-10; Zsidó levél 10:24; Róma levél 12:10; Efezus levél 4.16; Filippi levél 2:2 stb.).

Már az ószövetségi választott nép is látható volt és más népektől jól megkülönböztethető (Ézsaiás 14:1-2; 5 Mózes 14:1-2; 2 Mózes 19:5-6; Ezékiel 37:27-28 stb.):

Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. (5 Mózes 7:6-7)

Ez a keresztényekre is ugyanúgy igaz, akik az "elfordult és elfajult nemzedékben" ragyognak, mint csillagok a világban (Filippi levél 2:15). Ez a közösség már kezdetektől fogva látható volt (Apostolok cselekedetei 2:47; 5:13-14), és világosan különbözött a hitetlenektől (1 Korinthus levél 6:14-16; 10:27; 6:1).

Mivel az Egyház minden tagja szent életre törekszik (kivétel nélkül), egyértelműen megkülönböztethető még a hitetlenek számára is minden más közösségtől (1 Péter levél 2:11-12). Jézus szavai minden kétséget kizárnak:

Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:13-16)

Jézus tökéletes egységért imádkozott, ami által Egyháza felismerhető még a hitetlenek számára is (János 17:21.23), és "új parancsolatot" adott követőinek, hogy szeressék egymást, s erről meg fogja tudni mindenki, hogy az ő tanítványai (János 13:35). A szeretet látható tettekben is, "mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát" (1 János levél 4:20). Pál tanítása ebben a pontban is világos (s egységben van Jézus tanításával): Krisztus testének látható egysége külső jel, "egy a test, és egy a Szellem, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség..." (Efezus levél 4:4-6). Az Egyház tagjai egyek ugyanazon hit által. Ez a hit nemcsak belső elfogadást jelent. Az igazi belső változás megmutatkozik az életvitelben, sőt más keresztényekkel való egységre jutásban is. Pál állítása, miszerint az Egyház "az igazság oszlopa és erős alapja", teljesen abszurd dolog a napjainkban versengő és ellentmondó egyházak és felekezetek esetében. Hova mehetne egy őszinte, még tájékozatlan, kereső ember, hogy megtalálja ezt a biztos igazságot? Csak az Egyház tanításának és életének valóságos, látható egysége tudja bizonyítani az 1 Timóteus levél 3:15-ben leírtakat.

Lásd "A látható Egyházról" című írásunkat.

AZ APOSTOLISÁG
egy másik lényeges tulajdonsága az Egyháznak. Az apostolok voltak az elsők, akik hirdették mindazt, amit láttak és hallottak (1 János levél 1:1-3). Az Egyház az apostolok tanítására épül, ugyanazt hirdeti, amit az apostolok kezdetben, ezért más tanítást nem fogad el (Galata levél 1:8-9). A keresztények az apostolok tanításához ragaszkodnak (Apostolok cselekedetei 2:42; 2 Timóteus levél 2:2; 3:14-17; Filippi levél 4:9), ami minden szempontból azonos Jézuséval. Nem emberi hagyományokat követnek, melyek Isten igéje ellen vannak:

Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Szellem által. (Efezus levél 2:20-22)

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1 Korinthus levél 3:11)

AZ EGYETLENSÉG
már az előbb felsorolt tulajdonságoknak (EGYSÉG, SZENTSÉG, SZERETET, LÁTHATÓSÁG, APOSTOLISÁG) is egyértelmű következménye.

Ahogyan az Ószövetségben is egyetlen választott népe volt Istennek, úgy az Újszövetségben is. Egyetlen az újszövetségi közvetítő:

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (1 Timóteus levél 2:5)

Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (János 14:6)

Az igazság egy, Krisztus kinyilatkoztatta az igazságot, melyet Egyháza képvisel. Az emberek az igazság ismerete és követése által üdvözülhetnek. Már az Egyház e természetéből és céljából nyilvánvaló, hogy a szó szoros értelmében egy. De az Egyház nélkülözhetetlen egységét világosan és ismételten az egész Újszövetség is kijelenti. Jézus tanítványai egy szőlőtőn teremhetnek csak gyümölcsöt (János 15:1-8). Egy főpásztornak csak egy nyája van (János 10:7-16; 1 Péter levél 2:25; 5:4). Krisztusnak csak egy jegyese (Jelenések 19:7; 21:2.9-10; 22:17), és csak egy teste (Róma levél 12:4-5; 1 Korinthus levél 10:17; 12:20; Kolossé levél 2:19; Efezus levél 2:14.16; 4:15-16) lehet, amely az Egyház (Kolossé levél 1:24):

... mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. (Efezus levél 5:23)

... mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. (2 Korinthus levél 11:2)

Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ... Egy a test, és egy a Szellem, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. (Kolossé levél 1:18; Efezus levél 4:4-6)

"Az ő lábai alá vetett mindent", és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben. (Efezus levél 1:22-23)

Pál közvetlenül a megtérése előtt aktívan üldözte az Egyházat (Apostolok cselekedetei 8:3; 1 Korinthus levél 15:9; 1 Timóteus levél 1:13), amellyel Jézus azonosítja magát, mikor megjelenik neki:

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl." (Apostolok cselekedetei 9:1-5)

Annyira bensőséges az egység Krisztus és az ő tagjai között, hogy Pál az Egyházról, mint Krisztus teljességéről beszél. Sőt a korinthusiakhoz írt levelében az Egyházról, mint Krisztusról olvashatunk:

Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.
(1 Korinthus levél 12:12-13)

Kétségtelen, hogy Jézus a valóságosan létező Egyházra gondolt, amit ő alapított a földön. Ugyanígy az Egyházra használt hasonlatok (templom, test, jegyes stb.) is mindig erre vonatkoznak az Újszövetségben, és nemcsak az ideális Egyházat jelképezik, ahogyan azt a protestánsok állítják.

Isten nem emberek által felállított intézményre (pl. mai katolikus vagy ortodox egyház) építi Egyházát, hanem tanítványaira, követőire, akik életüket teljesen Neki adják.

Lásd "Ortodoxizmus" című írásunkat.

AZ EGYETEMESSÉG
az Egyház küldetéstudatából következik, ahogyan azt Jézus is parancsolta:

Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:18-20)

Mert Isten "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére" (1 Timóteus levél 2:4).

Egyedül az Egyházban valósulhat meg az igaz testvérszeretet minden nép és nemzet között, hogy így valóra váltsák Isten céljait:

Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Galata levél 3:28; Kolossé levél 3:11)

Összefoglalás

Bár az Egyház nem egyenlő a mennyországgal, hanem csak előkészítője és eszköze annak, mégis képviseli annak lényeges vonásait.

A biztos, félreismerhetetlen jegyek és megkülönböztető jellemvonások az Egyházat könnyen felismerhetővé teszik mindenki számára, és világosan megkülönböztetik azt minden más vallásos társulattól - különösen napjainkban azoktól, melyek eredetben és tanításban kereszténynek mondják magukat.

A megváltás célja az emberek üdvözülése. Ezért Krisztus ismertté tette az igazságot, amelyre az embereknek figyelniük kell és annak engedelmeskedniük. Magától értetődő, hogy az Egyház, amely ezt az igazságot képviseli a földön, minden mástól nyilvánvalóan megkülönböztethető. Semmilyen kétségnek sem szabad lennie, hogy melyik az igaz Egyház. Ha ezt nem lehetne felismerni, meghiúsult volna a megváltás célja és az ember örök rendeltetése a véletlen szerencse műve lenne. Az egyértelmű külső jelek által, nyitott és őszinte vizsgálattal, mindenki meg tudja különböztetni az igaz Egyházat a hamisaktól, az igaz közösséget a tévelygésben lévőtől. Ezek a jegyek az Egyház lényegéből adódnak; annak természetes tulajdonságai, melyek tulajdonképpeni újszövetségi értelmükben nem találhatók meg máshol, csak egyedül az Egyházban, Krisztus Testében.

FOLYTATÁS - Különböző egyházak és felekezetek az Újszövetség tanításának fényében