Az Egyház egyetlensége, avagy
Miért van annyi felekezet és egyház?
(FOLYTATÁS)

III. A "sok egyház és felekezet"-elképzelés mellett felhozott érvek cáfolata

A. "A GYÜLEKEZETEK"

Az ekklészia többes száma kb. 30-szor fordul elő az Újszövetségben, amit magyarul gyülekezeteknek fordítanak (Apostolok cselekedetei 16:5; Róma levél 16:16; 1 Korinthus levél 11:16; 14:33; 16:1.19; 2 Korinthus levél 8:18.19.23; Jelenések 2:7.23 stb.). Az Újszövetség valóban beszél gyülekezetekről többes számban, ami az egy Egyház helyi gyülekezeteit jelenti, akik mind ugyanannak az evangéliumnak engedelmeskednek. Egy alkalommal sem vonatkozik azonban különböző egyházakra és felekezetekre, ahol nem egy a tanítás és a gyakorlat.

B. "A SZŐLŐVESSZŐk" (János 15:1-10)

Már magából a szövegösszefüggésből nyilvánvaló, hogy a szőlővesszők nem jelenthetnek különböző egyházakat és felekezeteket. Ha a személyes névmásokat megfigyeljük (János 15:3.4.5.7), Jézus a tanítványaihoz beszél: "én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők". Az 1-6 versek környezete is ezt mutatja. (János 14:31; 15,8.9.10) Abban az időben még nem létezett az Egyház, főként nem különböző egyházak és felekezetek. Isten a szőlősgazda. A szőlőtő Krisztus, az élet forrása, aki a földre jött. A szőlővesszők Jézus tanítványai, akiknek egysége Istenben csak Jézus által lehetséges. Isten az, aki gondját viseli a szőlőnek. Lemetszi a gyümölcstelen szőlővesszőt, és a jól termőket megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjenek. Mindenki, aki Jézus tanítványa akar lenni, csak a szőlőtőn teremhet gyümölcsöt. Jézus azt mondja: "és akkor a tanítványaim lesztek" (János 15:8), "ha parancsolataimat megtartjátok". (János 15:10) A kapcsolat a szőlőtő és a szőlővesszők között ugyanaz, mint Krisztus és mindegyik tanítvány között. Jézus minden élet forrása. A szőlővesszők nem teremhetnek gyümölcsöt a szőlőtő nélkül: "Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik." (János 15:6) A végső következménye annak, ha valaki nem marad Krisztusban, nem gyümölcstelen hosszú élet a szőlőtőn, hanem kivetés és elégetés. Jézus a szövegben hat alkalommal mondja énbennem". Ez az ismétlés azt tanítja, hogy csak akkor teremhet valaki gyümölcsöt, ha Krisztusban van, azaz megtartja parancsolatait, hogy ez dicsőségére legyen Istennek. (János 15:8; Máté 5:16; 1 Péter levél 4:16) Csak ha tovább is ezt teszi, akkor marad meg őbenne. (1 János levél 2:24; 3:24) Ha a különböző egyházak és felekezetek megtartanák Jézus parancsolatait ugyanazon a szőlőtőn lévén, akkor életükben és tanításukban egyek lennének. Ellentmond a szőlő jellegének, hogy egy egyszerő szőlőtő különböző fajta vesszőket hozzon, mindegyik különböző fajta gyümölcsöt teremve. Ugyanazon a szőlőtőn egy szőlővessző nem terem dinnyét, egy másik barackot, és másik szőlőt, főként nem bogáncsot.

C. "A TEST TAGJAI" (1 Korinthus levél 12:12-27)

A "test tagjai" kifejezés alatt nem lehet önkényesen a máig kialakult felekezetek és egyházak összességét érteni, hiszen Pál levele eredetileg a korinthusiakhoz szól, s Pál őket nevezi Krisztus testének, és egyenként annak tagjainak: "Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (1 Korinthus levél 12:27) Pál egy élő szervezethez, a testhez hasonlítja az Egyházat. Mint bármely élő szervezetben, a tagok egysége az élet alapelvének jele, ugyanígy van az Egyházzal is. Nem illik a manapság létező különböző egyházakba vagy felekezetekbe való megkeresztelkedésre az, amit itt a korinthusiakhoz írt levélben olvasunk: "Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk ."(1 Korinthus levél 12:13) Ugyanígy abszurd a napjainkig kialakult ún. egyházak és felekezetek összességére vonatkoztatni a 25. verset: "hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok". Versengésükre egyáltalán nem jellemző, hogy Krisztusért együtt "szenvednének" vagy "örülnének" (1 Korinthus levél 12:26), hiszen sem életükben, sem a tanításban nincsenek egységben.

D. MÁS JUHOK MÁS AKOLBÓL (János 10:1-18)

A pásztor fogalmát az Ószövetség fényében kell értelmeznünk, ahol Isten maga "Izrael Pásztora" (Zsoltárok 80:2; 23:1; Ézsaiás 40:10-11; Ezékiel 34:11-16), és aki nagy felelősséget adott Izrael vezetőinek "pásztorainak") (Ezékiel 34:1-10), de a nyájat mégsem legeltették, "hanem önmagukat legeltették". Isten ezért ellenük fordul, s véget vet annak, hogy ők legeltessék tovább a nyáját. Megígéri, hogy föléjük rendeli az igaz Pásztort, a Messiást, aki gondját viseli a juhoknak. (Ezékiel 34:23) János evangéliumában Jézus "a juhok ajtaja". Akik előtte jöttek: hamis próféták, álmessiások, mint a zsidó írástudók és farizeusok; nem pásztorok voltak, hanem rablók. Jézus kijelentése, hogy ő "a jó pásztor" a Messiás voltát jelenti, beteljesítve ezzel Ezékiel könyvének ígérete. A juhok tehát a zsidók a diaszpórában élőkkel együtt, akiket Ezékiel szerint Isten összegyűjt "a népek közül". (Ezékiel 34:13; János 11:52) A másik akolból való juhokról Jézus azt mondja, hogy azokat is vezetnie kell, és hallgatni is fognak a hangjára: "és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor". (János 10:16) Ezek a juhok a pogányok, akik az Ószövetségben nem voltak Isten népének tagjai, de akik az Újszövetségben az Egyháznak, Isten igazi népének juhaivá váltak engedelmességük révén. (Efezus levél 2:11-22; János 17:20) Jézus azt mondja: "Én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát". (János 10:14-15) Ha valaki Jézust ismeri, minden pontban engedelmeskedni akar neki, megtartja parancsolatait, ahogyan Jézus engedelmeskedett az Atyának és megtartotta parancsolatait, mert "aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt". (1 János levél 3:6) Hogyan is gondolhatná valaki ezek után, hogy a másik akolból való juhok különböző egyházakat vagy felekezeteket jelentenének, mert csak egy pásztor van és egy nyáj.

Lásd még "A látható egyház" című írásunkban a János 10:14-16-hoz írt magyarázatunkat.