Az Egyház egyetlensége, avagy
Miért van annyi felekezet és egyház?

A jelen dokumentum felépítése a következő: I. Az Újszövetség tanítása Jézus tanítása Az "egyház" szó Az első Egyház Az Egyház tulajdonságai Az egység A szentség A szeretet A láthatóság Az apostoliság Az egyetlenség Az egyetemesség Összefoglalás II. Különböző egyházak és felekezetek az Újszövetség tanításának fényében III. A "sok egyház és felekezet"-elképzelés mellett felhozott érvek cáfolata

I. Az Újszövetség tanítása

A kérdés - Miért van annyi felekezet és egyház - már csak azért is jogos, mivel - mint azt már bizonyára felfedezted - az Újszövetségben nem olvashatunk "katolikus", "ortodox", "evangélikus", "református", "baptista", "adventista", "pünkösdista" stb. egyházakról vagy felekezetekről. A kielégítő válaszhoz az első és legfontosabb, hogy ismerd az Újszövetség egyházfogalmát, egyházértelmezését. Az Újszövetség eligazítást és alapelveket ad ahhoz is, hogy felismerjük és tudjuk, mit jelent az Egyház. Az Újszövetség kijelentései világosak, ezért az igazán kereső nem állíthatja, hogy "töredékes" az ismerete ezekben a lényeges dolgokban. Az Egyház a Biblia igazságát képviseli, azt a teljes igazságot, amire a Szent Szellem az apostolokat is elvezette (János 16:13), és amit aztán leírtak nekünk.

JÉZUS TANÍTÁSA
gyakorlatilag is meghatározza Egyháza életét. Jézus elküldte a Szent Szellemet (János 15:26; Apostolok cselekedetei 1:8; 2:33), aki a tanítványokat elvezette annak az egységnek a megélésére, amiért imádkozott is:

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (János 17:20-23)

Figyelemre méltó, hogy Jézus az Atyjával való egységéhez hasonlítja követői tökéletes egységét, amely már e világban megvalósul, amennyiben engedelmesek vagyunk. Jézus imája hiábavaló lett volna, ha ez elérhetetlen!

AZ "EGYHÁZ" SZÓ
az Ószövetségben az Isten által összehívott gyülekezetet, a választott nép együttesét jelentette (Ézsaiás 41:8-9; 5 Mózes 7:6-8; 14:2; 2 Mózes 12:6; 4 Mózes 14:5; 16:3; 1 Királyok 8:14.22.55-56; 1 Krónikák 28:8; Zsoltárok 22:23-26 stb.). Az első keresztények abban a tudatban alkalmazták magukra ezt az elnevezést, hogy Isten Krisztusban új népet hívott össze magának zsidókból és pogányokból, ahogyan azt Jézus előre jelezte:

Más juhaim (pogányok - megjegyzés) is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból (zsidók - megjegyzés) valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (János 10:16)

Legtöbbször annak hangsúlyozására használták, hogy az Egyház az Istentől összehívottak és kiválasztottak közössége. Az ek-kaleo (a görög ekklészia, egyház szó töve) ige ugyanis azt jelenti: kihívni, kiválasztani a többiek közül. Isten hívása mindenkinek szól, s rajtunk múlik, elfogadjuk-e. Az Egyház Isten kiválasztottai, kihívottai a világból (1 Korinthus levél 1:2.26-28; Róma levél 1:6-7; 1 Péter levél 1:1; Titusz levél 1:1; Jelenések 18:4; 1 János levél 2:15-17 stb.):

Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. (János 15:19)

Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr." (2 Korinthus levél 6:16-18)

Az Egyház tagjai azok, akiket Isten "az ő országába és dicsőségébe" (1 Thesszalonika levél 2:12) hívott el az evangélium által, hogy így részesüljenek "a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében" (2 Thesszalonika levél 2:14), akiket Isten "a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el" (1 Péter levél 2:9). Az egyház fogalmán olyan embereket értünk, akik engedték, hogy Isten a bűnös életből szent életre hívja őket (Efezus levél 2:1-5; 1 Péter levél 1:14-16). Péter pünkösdkor mondott beszédében ezt olvassuk:

"...Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk". Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!" (Apostolok cselekedetei 2:39-40)

Mindazok a zsidók, akik ekkor Jeruzsálemben megtértek, Isten kiválasztott népévé, Krisztusban hívők közösségévé váltak.

AZ első EGYHÁZ
létrejötte i.sz. 30-ban (Apostolok cselekedetei 2:37-47) magától értetődő következménye volt a bűnös élettől való elszakadásnak. A közösség megalapítását nem maguk az apostolok kezdeményezték. Az új testvéri közösség a Szent Szellem pünkösdkor kezdődő munkájának eredményeként jött létre. Mindnyájukat a szeretet és az egység Szelleme vezérelte, amelynek köteléke olyan szoros volt, hogy e kapcsolatból fakadóan a szellemiek mellett az anyagiakat is megosztották (Apostolok cselekedetei 2:44-45):

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. (Apostolok cselekedetei 4:32)

Ez a Szent Szellemben való egység kísérte végig minden szándékukat (Apostolok cselekedetei 2:46; 4:24.31; 5:12). Engedelmességük következtében egy akarattal élhették meg mindazt, amiről Mesterük, Jézus is beszélt.

FOLYTATÁS - Az Egyház tulajdonságai