Érvek Isten létezése mellett
(FOLYTATÁS)

2. ELLENVETÉSEK

Elöljáróban megemlítünk néhány gyakran felmerülő okot, miért nem mindenki számára elég érdekesek, világosak vagy meggyőzőek az Isten létére mutató érvek.

2.1. Sokan kiábrándultak a miatt a primitív istenkép miatt, amit gyakran hagyományosan hívő embereknél találnak, miszerint Isten egy öregember, hosszú fehér szakállal, felhőn ülve. Ezt az elképzelést sok festmény és szobor plántálta az emberek tudatába, amelyeket azzal a céllal készítettek, hogy a hitet megkönnyítsék és tapinthatóvá tegyék. Véleményünk azokéval van összhangban, akik elutasítják ezt a helytelen vallásos felfogást. Ez az elutasítás azonban nem szabad, hogy egyúttal a való Isten létének tagadását is jelentse. Jézus tanítása más képet tükröz Istenről, egy szellemi és láthatatlan istenséget, aki anyagi módon el nem képzelhető, és emberi kéz sem festheti le.

"De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is azt kívánja, hogy ilyenek legyenek az őt imádók. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."(János 4:23-24) Vissza ÖSSZEFOGLALÁS

2.2. Sokan keresnek tudományos érveket Isten létezésére. Amikor Istenről beszélünk, meg kell fontolnunk a különbségeket az anyagi világban lévő dolgok természete és annak természete között, akinek létezése ezeken túlmutat. A tudományok az emberi érdeklődésnek csak azon tárgyköreit tudják vizsgálni és következtetéseket levonni, amelyek a körülöttünk és bennünk élő világmindenség keretein belül vannak. A helyes istenfogalom Istent minden létezés forrásának tekinti. Nem helyezhetjük Őt a mi világunk korlátai közé, hiszen Ő teremtette azt, és Ő határozta meg a korlátait is. Így azok az emberek, akik Isten létezésére csupán tudományos úton keresik a bizonyítékot, soha nem fognak határozott választ kapni, bár a tudomány inkább a teizmust (istenhit) fogja alátámasztani, mintsem a materializmust. Vissza ÖSSZEFOGLALÁS

2.3. Talán úgy véled: "hinnék Istenben, ha megmutatná magát nekem." Miért vagy biztos abban, hogy akkor bizonyára hinnél? Ha valaki nem akar valamit elfogadni, a legvilágosabb jel sem győzi meg. Szemléltetésként: mindenki megtapasztalhatta, hogy az ember megtagadhatja az igazságot. Ha valaki legalább egyszer hazudott az életében, - és ki mondhatja, hogy sohasem - akkor egyszer már megtagadta az általa megismert igazságot, legalábbis abban a konkrét helyzetben. Így tehát lehetséges az, hogy valaki látja mi a helyes, de nem fogadja el azt. Nem elegendő, hogy az igazságot Isten kinyilatkoztatta, a személyes elfogadás is szükséges.

Ha a Mindenható megmutatná magát minden erejével és hatalmával, az ember rákényszerülne arra, hogy higgyen benne. Az ember többé nem lenne szabad arra, hogy maga döntsön, hogy Isten parancsolatai szerint akarja-e vezetni az életét.

Másrészről ebben az írásban azt próbáljuk megmutatni, hogy a valóságban Isten már megmutatta magát minden embernek, sőt különböző módokon is. Kész még többet is feltárni, ha megvan rá a nyitottság és befogadókészség.

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Az egyikben semmi sem csoda. A másikban mintha minden csoda volna." (Albert Einstein) Vissza ÖSSZEFOGLALÁS

2.4. Sokan a "gonosz problémája" miatt nem hisznek Istenben, mondván: "Ha létezik egy mindenható és jóságos Isten, miért létezik még a rossz és a szenvedés?"

Ennek a témának részletes kifejtése meghaladja jelen írás kereteit, de kiindulópontként könnyen beláthatjuk, hogy sok esetben a gonoszság és szenvedés gyökere a világunkban élő emberek gonosz döntéseiben rejlik. A keresztény felfogás szerint Isten soha semmi rosszat nem akart az embereknek, jó világot teremtett, amelyben az embernek akarati szabadságot adott. Isten tiszteli az embert és az ő méltóságát, így az emberek rossz döntéseit is elfogadja. Az ember nem lenne igazán szabad, ha cselekedeteit Isten csak részben fogadná el, mondjuk csak a jókat, mert ezek nem okoznak szenvedést. Ily módon Isten megengedi a rosszat, nem teszi azt lehetetlenné, hiszen azzal az embert mozgatható bábfigurává alacsonyítaná. A valóság az, hogy az ember gyakran nem jóra használja a szabadságát, az emberek nem gondolnak másokra, hanem magukra. Sok szenvedés elkerülhető lenne, ha az emberek segítenék egymást, és a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat" alapelv szerint élnének. Sok betegség oka a felelőtlenségben van. Még ha ez nem is mindig elég nyilvánvaló, az emberek sokféleképpen befolyásolják egymást.

De vannak más jellegű problémák, viharok, árvizek, földrengések, amelyeket nem közvetlenül emberek okoznak, és sok szenvedéshez vezetnek. Ezzel kapcsolatban tudatában kell lennünk annak, hogy az ember intelligenciával és sok képességgel van felruházva, melyek segítségére lehetnek abban, hogy megóvja magát ilyen természeti jelenségek rossz következményétől. Tudásunk célszerű alkalmazása, és nem főként a személyes érdekek keresése, sok esetben sokkalta jobban meg tudna oltalmazni minket, mint ahogyan ez manapság történik. Egy egyszerű kezdőlépés lenne, ha az emberek nem élnének veszélyes területeken.

Mindazonáltal el kell ismernünk, hogy ez valóban talán az emberi élet legnehezebb kérdése sokak számára. Együttérzéssel adózunk azoknak, akik azért teszik fel ezeket a kérdéseket, mert maguk is szenvednek. Másrészről a szenvedés az élet és a létezés értelmének mélyebb megértésére vezetheti, mivel kihívást jelent élete értelmének kutatására. Szenvedő emberek gyakran hamarabb jutnak annak tudatára, milyen jelentéktelenek az anyagi dolgok az egészséghez mérten, és jobb alapot próbálnak életük számára keresni. Vissza ÖSSZEFOGLALÁS

FOLYTATÁS - NÉHÉNY JÓL ISMERT ÉRV MEGFOGALMAZÁSA