Az igaz istentisztelet
(FOLYTATÁS)

A KERESZTÉNYEK ÖSSZEJÖVETELE

Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata, minden épüléseteket szolgálja. (1 Korinthus levél 14:26)

Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket, lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (Efezus levél 5:19-20)

A Krisztus beszéde lakjon bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. (Kolossé levél 3:16-17)

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki beszél(5), úgy mondja szavait mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által. (1 Péter levél 4:10-11)

Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, e szerint szolgálunk is... (Róma levél 12:4-8)

Sok ige tükrözi, hogy a keresztények összejövetelén bárki szolgálhatott ajándékaival, képességeivel - tehát alapvető aktivitás jellemezte az együttlétet.
A szeretet mások iránti elkötelezett szolgálat, ennek megélése minden keresztény feladata.
Minden kereszténynek kapcsolata van Istennel, és Ő munkálja azt, hogy szellemben növekedhessünk, és Ő tesz alkalmassá mások szellemi erősítésére.
Jézus nem adott meg pontos szabályokat: mikor és hogyan legyenek együtt a követői. Jézus a szeretetre való készséget hirdette, és ebből fakadt az első keresztények vágya is az együttlétre.
Összejövetelük első leírása:

Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. (Apostolok cselekedetei 2:42)

Fontos ma is foglalkoznunk a tanítással, hisz az igazságot kell képviselnünk. Ma már mindnyájunknak lehet Bibliája s kutathatjuk, ez lehet egyéni növekedésünk fő forrása.
A KÖZÖSSÉG MEGÉLÉSÉre és a kapcsolatra való vágy a szeretet legalapvetőbb kifejezése.

Kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. (1 Korinthus levél 12:25)

Az első keresztények tudták egymást bátorítani, óva inteni és feddeni, ha kellett. Tehát ISMERTÉK EGYMÁST s mély kapcsolat jellemezte őket (Róma levél 15:1-2, Zsidó levél 12:12-15). Ennek ma sem szabad másképp lennie.
Ha az összejövetelre meg nem tért ember jött, világos volt, hogy ő még nem tartozik közéjük, s mindnyájan igyekeztek őt Istenhez vezetni.

De ha valamennyien prófétálnak és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak MINDENKI a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van. (1 Korinthus levél 14:24-25)

Ahol Isten szerinti szeretet van, ott törődnek egymás lelki üdvével. Fontos feltenni a kérdést, miért nem működik ez ma sokhelyütt? Nem lehet azzal magyarázkodni "hadd jöjjön csak bárki, hátha megtér" (főleg ha látszólag elfogadják testvérnek, s ő maga is annak gondolja magát, s így nem is látja szükségét, hogy neki meg kellene térnie). Sokszor az aktívabb tagoknak tudatos, s ki is mondják, hogy közösségükben nem mindenki él Istennel és nem mindenki fog üdvözülni.
Az összejövetelen világosnak kell lennie, ki testvér, ki kereső, hisz a testvérrel megoszthatom magam Szellemben, a keresőt pedig Istenhez kell segíteni. Álkeresztényeknek pedig nincs keresztények között keresnivalójuk.

A pásztor tulajdonképpen sokhelyütt egyszemélyű vezetést gyakorol, rá hárítanak szinte minden feladatot és felelősséget. Az igéből azonban világos, hogy ez az állapot nem biblikus.

Lásd "Tisztségek és feladatok" című írásunkat.

Manapság foglalkozásként gyakorolják a pásztorságot, ahol már messze nem az engedelmesség számít,(6) hanem elsősorban a diploma.

Ha a hívő aktivitása csak abban merül ki, hogy beül a padba, néha feláll, és a végén elmondja a Miatyánkot - ez már nagyon távoli Isten akaratától. Ha szinte végig csak hallgatnia kell, nem is derül ki, hogy üresen jött, s hogy nem is Istenben kereste hétközben az örömét (követi-e Krisztust egyáltalán). Ez a forma támogatja az ún. konzumkereszténységet, ami az önzés megélése a vallás köntösében.

A következő szakasz az istentisztelet szokványos részeit vizsgálja az Ige alapján.

DICSŐÍTÉS, ÉNEKLÉS

Istent dicsőíteni az egész életünkkel kell.

Akár esztek, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! (1 Korinthus levél 10:31)

Csak ha Hozzá méltó az életünk, akkor dicsérjük énekünkkel is őt. Ha Isten tisztaságához méltatlanul élünk és engedetlenek vagyunk hétköznapjainkban, akkor hiábavaló a dicsőítés.

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! ... Távozatok előlem hangos éneklésetekkel. Hallani sem akarom lantpengetéseteket! (Ámosz 5:21-23)

Aki hálás Istennek, az Rá bízza életét és engedi, hogy Jézus megtisztítsa bűneitől, és őrizni is akarja e tiszta kapcsolatot.

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1 Korinthus levél 6:20)

Ha az alkalom jelentős részében csak énekelnek, érzelmi feltöltődést keresnek, de az egymás felé forduló szeretet hiányzik, akkor akármilyen szép is a dalolás, üresen cseng.

Engedelmességünkkel, önzetlen szeretetünkkel másokat is Istenhez hívhatunk.

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat! (Máté 5:16)

AZ ÉNEKLÉS FORMÁJÁRÓL: a testvériségtől idegen, hogy egy kórus adjon elő valamit. Az összejövetelen való éneklés Isten közös dicsőítése - melynek előfeltétele a tagok közötti egység.

Kölcsönös egyetértés legyen közöttek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. (Róma levél 15:5)

IMA

Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. (Példabeszédek 15:29)

Aki elfordítja a fülét és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos. (Példabeszédek 28:9)

Sok ószövetségi vers hangsúlyozza, hogy Isten nem hallgatja meg bűnösök imáját (Ézsaiás 1:15, Példabeszédek 15:8). Ezért is mondhatja a nemrég még vak ember:

Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket, de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. (János 9:31) lásd még: 1 Péter levél 3:12

Istenhez nem versként megtanult újra és újra elmondott szöveggel kell fordulni, hanem őszinte kapcsolatból fakadó hálaadással és kéréssel.

Az Újszövetségben nem látjuk, hogy lenne bizonyos "előimádkozó", akinek imájára csak áment kellene mondani.

A keresztények egy szívvel egy lélekkel emelték fel szavukat Istenhez. (Apostolok cselekedetei 4:24)

PRÉDIKÁCIÓ

A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik... (Apostolok cselekedetei 20:7,9)

A görögben itt a 'dialegomai' ige áll, amit máshol az ökumenikus fordítás a 'vitázni' szóval ad vissza (Apostolok cselekedetei 17:2,16. 18:4, 19. 19:18). A 20. rész fordítását úgy tűnik befolyásolta az a mai gyakorlat, miszerint igehirdetés folyik a keresztények összejövetelén. A leghűbb fordítás itt talán a "beszélt velük" (lásd angol Revised Standard: "talked with them") kifejezés. Bár Pálnak nagy tekintélye volt, s feltételezhetjük, hogy ő volt a szóvivő, a görög ige jól mutatja (evvel rokon a "dialógus" főnév), hogy nem passzív hallgatóságról van szó, hanem egy tanító-tisztázó "vitabeszélgetésről".(7)
A prédikálni ige megfelelője a görögben a "kérüsszein", ami mindig az evangélium hirdetésével és a megtérésre való felhívással függ össze. Csak néhány példa a rengeteg közül:

Keresztelő Jánosról: Máté 3:1-2.

Jézusról:

Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek országa (Máté 4:17)
...hirdette az Isten országának evangéliumát (Lukács 8:1)

A tanítványokról:

...hirdették az embereknek, hogy térjenek meg... (Márk 6:12)

...elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát... (Lukács 9:2)

Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon... (Máté 24:14)

...hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között... (Lukács 24:47)

(Lásd még Máté 26:13, Márk 16:15, Kolossé levél 1:23, 2 Korinthus levél 11:4, Galata levél 2:2, 1 Timóteus levél 3:16, 1 Péter levél 3:19)

...így prédikálunk és ti így lettetek hívőkké (1 Korinthus levél 15:11)

Főnévként:

...megerősít titeket az én evangéliumom és a Jézusról szóló üzenet (igehirdetés) szerint (Róma levél 16:25)

2 Timóteus levél 4:17, Titusz levél 1:3

Pál arra hivatott el, hogy hitre és igazságra tanítsa a népeket (1 Timóteus levél 2:7).
A Róma levél 10: 14-17 is, ami az igehirdetést hangsúlyozza, az evangélium hirdetéséről szól.
Mint a fent említett sok igehely jól illusztrálja, az igehirdetés a hitre hívásra szolgált, s nem a már megtérteknek szólt, s nem a keresztény közösségekben zajlott.(8)
Tehát nem megalapozott az a gyakorlat, hogy az összejövetel fő részét egy előadás képezi!!!(9)

A keresztény összejövetel mikéntjét jól mutatták az e fejezet kezdetén idézett igehelyek, ahol világos, hogy Isten azt akarja, hogy mindenki szolgáljon a maga ajándékaival.

És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától és tévútra csábító ravaszságától: hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestül őhozzá, aki a fej, a Krisztus. (Efezus levél 4:11-16)

Isten olyan önzetlenséget akar munkálni, ahol az ajándékaikkal szolgálók a többiek önállóságát, szellemi megerősödését munkálják (és nem kiskorúságának konzerválását, mint ahogy ez sok felekezetben történik).
Az Ige ismerete minden keresztény feladata.

A Krisztus beszéde lakjon bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. (Kolossé levél 3:16-17)

PERSELYEZÉS

A tizedszedés nem megalapozott gyakorlat az Újszövetségben. Amit látunk az első keresztények életében, az a szeretet jegyében való segítségadás a rászorulóknak.

A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben (Róma levél 12:13)

A júdeai éhínség idején:

A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. (Apostolok cselekedetei 11:29-30)

...erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. (2 Korinthus levél 8:4)

Pál itt egy fontos alapelvre hivatkozik:

...az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen, amint meg van írva: Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje. (2 Korinthus levél 8:13-14)(10)

Ezek a sorok nagy szeretetről és bizalomról is árulkodnak. Egymás segítése mind gyülekezeten belül, mind gyülekezetek között megvalósult.

A keresztények megosztották szellemi javaikat testvéreikkel és ennek gyümölcse a formák, szabályozások nélküli bőkezőség is. A vagyonközösség annak bizonysága, hogy mély egység és szeretet jellemezte a közösséget.

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el ... míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. (Galata levél 6:9-10)

A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben. Adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal. (1 Timóteus levél 6:17-19)

Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? (1 János levél 3:17)

ZÁRSZÓ

Remélhetőleg kellően megalapoztuk nézetünket az Igéből a helyes istentisztelet mikéntjéről. Ha te is így szeretnéd szolgálni Istent: teljes szíveddel, teljes erőddel, a vallás önmegnyugtató formái nélkül, szívesen megismerkednénk veled.

Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. (2 Korinthus levél 5:14-15)