KERESZTENYEK.hu
Utolsó módosítás: 2010. május 23.
|
A látható egyház EGYÉB FÉLREÉRTELMEZETT IGEHELYEK
A Pál által említett "házat" (20. v.) az egyházzal azonosítják, az edényekkel kapcsolatban használt "megbecsült" és "közönséges használatra való" kifejezéseket pedig a gyülekezetben együtt levő hívőkre és a hitetlenekre vonatkoztatják. A nagy házat valóban kézenfekvő az egyházra vonatkoztatni, hiszen a szövegösszefüggésben is a gyülekezet életéről van szó: vannak gnosztikus tévtanítók, akiktől óvakodni kell, mert beszédük rákos fekélyként terjed, és némelyeket már megzavartak a hitben. Viszont kikre vonatkoznak a megbecsült és a közönséges használatra való edények? A görögben itt a timé (tisztesség, érték, megbecsülés) és az atimia (megvetés, a timé ellentéte) szavak állnak (a timaó = értékel, megbecsül, és az atimadzó = nem értékel igékből erednek). A timé szótőből képzett szót (atimoteros = megvetettebb) használ Pál az 1 Korinthus levél 12,23-ban is.
A 23. versben a test ékes és tisztességtelen (gyengébb, ékesség nélkül való) tagjai egyértelműen keresztényeket jelölnek, hiszen ennek a szakasznak éppen az a mondanivalója, hogy minden keresztény egyformán értékes a benne lakozó Szent Szellem által, függetlenül attól, hogy milyen ajándékai vannak. Ahogy a test minden tagjának kapcsolata van a fejjel, és a fejnek engedelmeskedik, úgy a gyülekezet minden tagja is kapcsolatban van Krisztussal. Ez a szakasz önmagában is megsemmisíti Augustinus "corpus permixtum" koholmányát (a test csak annyiban vegyes, hogy a különböző tagoknak különböző ajándékaik vannak, vagy különböző szinten vannak az engedelmességben, és nem azért, mert egyeseknek van kapcsolatuk Istennel másoknak nincs), viszont segít a 2 Timóteus levél 2-beli edények értelmezésében is. A "megbecsült" és "közönséges használatra való edények" nem a hívő, illetve a hitetlen tagokat jelölik, hanem - a szövegösszefüggést alapul véve - a hitben szilárdan álló és a tévtanítók által befolyásolható tagokat. Az, hogy valaki megtisztítja magát "ezektől", hasonló gondolat, mint amit a 19. vers is megfogalmaz: "hagyja el a gonoszt mindenki..." Az "ezek" mutató névmás tehát nem a közönséges edényekre vonatkozik (ezt a láthatatlan egyház tanítását vallók sem gondolhatják, hiszen ők éppen nem akarnak elhatárolódni az egyházban levő hitetlenektől), hanem a tévtanításokra, illetve tévtanítókra. A "közönséges használatra szánt edények" talán könnyebben engedtek a befolyásnak, de ha elhatárolják magukat a tévtanítók befolyásától, akkor ők is megszentelt, hasznos, szolgálatra alkalmas edényekké válhatnak.
Itt a szövegösszefüggésben a helyes feltámadás-elképzelésről van szó. Többen a korinthusiak közül - engedve a görög szellem befolyásának - helytelenül gondolkodtak a feltámadásról (szellemi testben való feltámadás helyett csupán a lélek továbbélése). Pál ezt a gondolkodást nevezi Istentől távolinak. Aki ebben a pontban rosszul gondolkozik, annak voltaképpen Istenről nincs helyes képe. Pál azért inti őket ilyen erős szavakkal ("némelyek nem ismerik Istent"), hogy mutassa: nem maradhatnak meg ebben a felfogásban, meg kell változtatniuk. A levél már fentebb idézett köszöntéséből mégis egyértelmű, hogy a korinthusi gyülekezetben mindenki ismerte Istent, mindenkinek kapcsolata volt vele:
A balga szüzek valóban együtt vannak az okosokkal, de miből következne, hogy a példázat az egyházban együtt élő hívőkről és hitetlenekről szól? A fentiekben kimerítően bizonyítottuk, hogy ilyen állapotot a Biblia nem ismer. A példázat mind a Jézust hallgató meg nem tért zsidók, mind a Jézust követő tanítványok számára elgondokoztató lehetett. A zsidók azt hitték magukról, hogy a messiás eljövetelekor zsidó voltuknál fogva (mivel ők a választott nép) mindannyian együtt fognak uralkodni vele. A példázat világossá teszi, hogy a menyegzőre (vagyis az ő országába) nem mindenki jut be, aki azt gondolja magáról. A bejutásnak feltétele van: készen kell állni, ami a zsidók esetében jelentheti annak elfogadását, akit Isten küldött, vagyis Jézusét. A tanítványok számára is intés lehetett a példázat a mindvégig való éber kitartásra: nem elég csupán elindulni Jézussal - mindvégig ki kell tartani mellette. Ez az egyházra is igaz. Az egyházban is lehetnek olyanok, akik bár megtértek, és az életüket Istennek adták, később mégis megtagadják a hitet, és elhagyják őt. (Az Istentől való elbukásról több igehely is beszél az Újszövetségben, pl.: Zsidó levél 6:4-8; Zsidó levél 10:24-31) Ha valaki azonban úgy dönt, hogy nem akar Istennel élni, annak nincs többé helye a gyülekezetben.
Jézus jövő időben beszél az egy nyájról. Emiatt vonatkoztatják sokan az egy nyájat azokra a hívőkre, akiket Jézus az utolsó napon különböző látható keresztény felekezetekből össze fog gyűjteni: a sok nyájban szétszórtan élő hívek akkor fognak egy nyájban egyesülni. De miért kellene a jövő időt az utolsó napra vonatkoztatni? Bármilyen más későbbi eseményről is lehet szó. Jézus beszél azokról, akik "ebből az akolból valók", és azokról, akik nem. Az első akolból már hívta Jézus a juhokat, a többit pedig majd csak később fogja hívni. Azok a juhok, akik hallgatnak a Jó pásztor szavára, egy nyájat fognak alkotni. A láthatatlan egyház elmélete szerint mire vonatkozna az első akol? Melyik egyházra? Egyáltalán hogyan beszélhetne Jézus egyházról, mikor még nem is létezett egyház? A 16. versben konkrét közelre mutató névmást használ: "ebből az akolból": ennek tehát Izraelt kell jelképeznie, hiszen Jézus földi munkálkodása alatt Izrael fiait hívta:
A többi juh alatt értelemszerően a pogányokat kell érteni. Jézus a János 10-ben utalni akart arra, hogy a pogányok között is vannak, akik hallgatni fognak hívására. Ezt néhány év múlva meg is tapasztalták a tanítványok, és ezt a tapasztalatot összegzi Pál az Efezus levélben:
A két akol juhainak egy nyájban való egyesülése tehát már akkor megtörtént a látható gyülekezetekben. Ezek alapján világos, hogy semmi alap nincs a János 10-ből a láthatatlan egyház tanítását levezetni. ÖSSZEGZÉS További igehelyek vizsgálata nélkül is megállapítható, hogy ez a tanítás nemcsak mint kifejezés nem jelenik meg sehol a Bibliában, hanem sem Jézusnak, sem az apostoloknak nem utal rá egyetlen gondolata sem. Így csupán a bibliai igék tudatos félremagyarázásával, és bibliai igazságok teljes figyelmen kívül hagyásával lehet fenntartani. Ha van is különbség a keresztény egyház tagjai között a hitbeli érettségben vagy az engedelmességben, egy dologban minden tag egyforma: élő kapcsolata van a Fővel, Krisztussal (1 Korinthus levél 12:12-27; Efezus levél 4:15-16). Ezt az egyházat látja a világ, ez a látható egyház, minthogy Jézus is csak a látható egyház fogalmát ismerte:
Mi alapján ítéljen a világ, ha nem az alapján, amit lát: a látható egyház alapján? A keresztények gyülekezetének mindig tudatában kell lennie ennek a felelősségnek. Az a közösség, amely "vegyes testként" él, nem Krisztus teste, és nem tölti be azt a szerepet, amit Jézus az ő egyházának szánt. A keresztények Krisztus tanításaira épülő, mély közösségben élnek egymással. Csak így lehet hiteles a bizonyságtételük a világ előtt Krisztus szeretetéről. |
| [Kezdőoldal] | [Oldal tetejére] | [Témák] |
|
amelyet a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya adott ki Budapesten, 1990-ben. Ezennel hozzájárulunk ahhoz, hogy honlapunk oldalára más weboldalakon bárki linket helyezzen el. Ezen oldalak változatlan és teljes formában történő terjesztése magánhasználatra megengedett. Minden más jellegű felhasználása, illetve a kiadás bármely formája csak beleegyezésünkkel lehetséges! Ez a site tartalmazhat harmadik fél által karbantartott hivatkozásokat. Az ilyen hivatkozások megadása nem jelenti azt, hogy helyeseljük, elfogadjuk vagy egyetértünk a hivatkozott site-ok tartalmával. [IE6 or higher][1024x768][True Color][Full Screen(F11)] |