A látható egyház
(FOLYTATÁS)

EGYÉB FÉLREÉRTELMEZETT IGEHELYEK

• 2 Timóteus levél 2:16-21

A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét. Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja! Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.

A Pál által említett "házat" (20. v.) az egyházzal azonosítják, az edényekkel kapcsolatban használt "megbecsült" és "közönséges használatra való" kifejezéseket pedig a gyülekezetben együtt levő hívőkre és a hitetlenekre vonatkoztatják.

A nagy házat valóban kézenfekvő az egyházra vonatkoztatni, hiszen a szövegösszefüggésben is a gyülekezet életéről van szó: vannak gnosztikus tévtanítók, akiktől óvakodni kell, mert beszédük rákos fekélyként terjed, és némelyeket már megzavartak a hitben. Viszont kikre vonatkoznak a megbecsült és a közönséges használatra való edények? A görögben itt a timé (tisztesség, érték, megbecsülés) és az atimia (megvetés, a timé ellentéte) szavak állnak (a timaó = értékel, megbecsül, és az atimadzó = nem értékel igékből erednek). A timé szótőből képzett szót (atimoteros = megvetettebb) használ Pál az 1 Korinthus levél 12,23-ban is.

Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (1 Korinthus levél 12:12-13)

Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébb tagjai látszanak nagyon szükségesnek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. (1 Korinthus levél 12:21-25)

A 23. versben a test ékes és tisztességtelen (gyengébb, ékesség nélkül való) tagjai egyértelműen keresztényeket jelölnek, hiszen ennek a szakasznak éppen az a mondanivalója, hogy minden keresztény egyformán értékes a benne lakozó Szent Szellem által, függetlenül attól, hogy milyen ajándékai vannak. Ahogy a test minden tagjának kapcsolata van a fejjel, és a fejnek engedelmeskedik, úgy a gyülekezet minden tagja is kapcsolatban van Krisztussal. Ez a szakasz önmagában is megsemmisíti Augustinus "corpus permixtum" koholmányát (a test csak annyiban vegyes, hogy a különböző tagoknak különböző ajándékaik vannak, vagy különböző szinten vannak az engedelmességben, és nem azért, mert egyeseknek van kapcsolatuk Istennel másoknak nincs), viszont segít a 2 Timóteus levél 2-beli edények értelmezésében is. A "megbecsült" és "közönséges használatra való edények" nem a hívő, illetve a hitetlen tagokat jelölik, hanem - a szövegösszefüggést alapul véve - a hitben szilárdan álló és a tévtanítók által befolyásolható tagokat. Az, hogy valaki megtisztítja magát "ezektől", hasonló gondolat, mint amit a 19. vers is megfogalmaz: "hagyja el a gonoszt mindenki..." Az "ezek" mutató névmás tehát nem a közönséges edényekre vonatkozik (ezt a láthatatlan egyház tanítását vallók sem gondolhatják, hiszen ők éppen nem akarnak elhatárolódni az egyházban levő hitetlenektől), hanem a tévtanításokra, illetve tévtanítókra. A "közönséges használatra szánt edények" talán könnyebben engedtek a befolyásnak, de ha elhatárolják magukat a tévtanítók befolyásától, akkor ők is megszentelt, hasznos, szolgálatra alkalmas edényekké válhatnak.

• 1 Korinthus levél 15:34

Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.

Itt a szövegösszefüggésben a helyes feltámadás-elképzelésről van szó. Többen a korinthusiak közül - engedve a görög szellem befolyásának - helytelenül gondolkodtak a feltámadásról (szellemi testben való feltámadás helyett csupán a lélek továbbélése). Pál ezt a gondolkodást nevezi Istentől távolinak. Aki ebben a pontban rosszul gondolkozik, annak voltaképpen Istenről nincs helyes képe. Pál azért inti őket ilyen erős szavakkal ("némelyek nem ismerik Istent"), hogy mutassa: nem maradhatnak meg ebben a felfogásban, meg kell változtatniuk. A levél már fentebb idézett köszöntéséből mégis egyértelmű, hogy a korinthusi gyülekezetben mindenki ismerte Istent, mindenkinek kapcsolata volt vele:

Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. (1 Korinthus levél 1:9)

• Máté 25:1-13

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: "Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!" Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: "Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!" Ő azonban így válaszolt: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"

A balga szüzek valóban együtt vannak az okosokkal, de miből következne, hogy a példázat az egyházban együtt élő hívőkről és hitetlenekről szól? A fentiekben kimerítően bizonyítottuk, hogy ilyen állapotot a Biblia nem ismer. A példázat mind a Jézust hallgató meg nem tért zsidók, mind a Jézust követő tanítványok számára elgondokoztató lehetett. A zsidók azt hitték magukról, hogy a messiás eljövetelekor zsidó voltuknál fogva (mivel ők a választott nép) mindannyian együtt fognak uralkodni vele. A példázat világossá teszi, hogy a menyegzőre (vagyis az ő országába) nem mindenki jut be, aki azt gondolja magáról. A bejutásnak feltétele van: készen kell állni, ami a zsidók esetében jelentheti annak elfogadását, akit Isten küldött, vagyis Jézusét. A tanítványok számára is intés lehetett a példázat a mindvégig való éber kitartásra: nem elég csupán elindulni Jézussal - mindvégig ki kell tartani mellette. Ez az egyházra is igaz. Az egyházban is lehetnek olyanok, akik bár megtértek, és az életüket Istennek adták, később mégis megtagadják a hitet, és elhagyják őt. (Az Istentől való elbukásról több igehely is beszél az Újszövetségben, pl.: Zsidó levél 6:4-8; Zsidó levél 10:24-31) Ha valaki azonban úgy dönt, hogy nem akar Istennel élni, annak nincs többé helye a gyülekezetben.

• János 10:14-16

Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

Jézus jövő időben beszél az egy nyájról. Emiatt vonatkoztatják sokan az egy nyájat azokra a hívőkre, akiket Jézus az utolsó napon különböző látható keresztény felekezetekből össze fog gyűjteni: a sok nyájban szétszórtan élő hívek akkor fognak egy nyájban egyesülni. De miért kellene a jövő időt az utolsó napra vonatkoztatni? Bármilyen más későbbi eseményről is lehet szó. Jézus beszél azokról, akik "ebből az akolból valók", és azokról, akik nem. Az első akolból már hívta Jézus a juhokat, a többit pedig majd csak később fogja hívni. Azok a juhok, akik hallgatnak a Jó pásztor szavára, egy nyájat fognak alkotni. A láthatatlan egyház elmélete szerint mire vonatkozna az első akol? Melyik egyházra? Egyáltalán hogyan beszélhetne Jézus egyházról, mikor még nem is létezett egyház? A 16. versben konkrét közelre mutató névmást használ: "ebből az akolból": ennek tehát Izraelt kell jelképeznie, hiszen Jézus földi munkálkodása alatt Izrael fiait hívta:

Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!" (Máté 10:5-7)

A többi juh alatt értelemszerően a pogányokat kell érteni. Jézus a János 10-ben utalni akart arra, hogy a pogányok között is vannak, akik hallgatni fognak hívására. Ezt néhány év múlva meg is tapasztalták a tanítványok, és ezt a tapasztalatot összegzi Pál az Efezus levélben:

Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Efezus levél 2:11-19)

A két akol juhainak egy nyájban való egyesülése tehát már akkor megtörtént a látható gyülekezetekben. Ezek alapján világos, hogy semmi alap nincs a János 10-ből a láthatatlan egyház tanítását levezetni.

ÖSSZEGZÉS

További igehelyek vizsgálata nélkül is megállapítható, hogy ez a tanítás nemcsak mint kifejezés nem jelenik meg sehol a Bibliában, hanem sem Jézusnak, sem az apostoloknak nem utal rá egyetlen gondolata sem. Így csupán a bibliai igék tudatos félremagyarázásával, és bibliai igazságok teljes figyelmen kívül hagyásával lehet fenntartani.

Ha van is különbség a keresztény egyház tagjai között a hitbeli érettségben vagy az engedelmességben, egy dologban minden tag egyforma: élő kapcsolata van a Fővel, Krisztussal (1 Korinthus levél 12:12-27; Efezus levél 4:15-16). Ezt az egyházat látja a világ, ez a látható egyház, minthogy Jézus is csak a látható egyház fogalmát ismerte:

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János 13:34-35)

...én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el egem, és hogy úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (János 17:23)

Mi alapján ítéljen a világ, ha nem az alapján, amit lát: a látható egyház alapján? A keresztények gyülekezetének mindig tudatában kell lennie ennek a felelősségnek. Az a közösség, amely "vegyes testként" él, nem Krisztus teste, és nem tölti be azt a szerepet, amit Jézus az ő egyházának szánt. A keresztények Krisztus tanításaira épülő, mély közösségben élnek egymással. Csak így lehet hiteles a bizonyságtételük a világ előtt Krisztus szeretetéről.