A látható egyház

A mai, magukat kereszténynek valló felekezetek "elkötelezett" tagjai tudatában vannak, hogy rajtuk, "hívőkön", "megtérteken", "átadott életű embereken" kívül vannak az "egyházban" "vallásosak", "vasárnapi keresztények" is, akik még nem döntöttek Jézus mellett vagy soha nem is fognak dönteni. Ez utóbbiak is részt vesznek a közösségi összejöveteleken, együtt imádkoznak, énekelnek, úrvacsoráznak a többiekkel, jóllehet nincs kapcsolatuk Jézussal.

Hogyan lehetséges ez? Rendben van ez így, vagy a Biblia tanításával ellenkező állapotról van szó?

A mai helyzetet gyakran az ún. "láthatatlan egyház" tanításával magyarázzák. Eszerint a tanítás szerint:

• Különbség van látható és láthatatlan egyház között.
• A látható egyház az, amit a kívülállók látnak, vagyis ebbe beletartoznak a hívő és a hitetlen "keresztények" (!) is. Ilyen egyházból nagyon sok van (római katolikus, református, evangélikus, ill. sok más nagy- és kisegyház).
• Láthatatlan egyházból azonban csak egy van: ebbe tartoznak azok a "megtért" keresztények, akik a látható egyházakban együtt vannak a hitetlenekkel. őket Jézus visszajövetelekor magához veszi a látható egyházakból. Ekkor fog láthatóvá válni az addig láthatatlan egyház.
• A "hívők" a velük levő "hitetlenekről" úgy gondolkodnak, hogy csak Isten látja az ő szívüket, és lehet, hogy egyszer majd megtérnek, de az is lehet, hogy hitetlenül halnak meg. Ezen kívül feladatuknak látják, hogy az egyházban levő hitetlenek számára világítsanak, és így mintegy belső (egyházon belüli) missziót töltsenek be. (1)

Ezt a tanítást néhány konkrét igehelyre próbálják visszavezetni, melyekre alább részletesen kitérünk. Először azonban szeretnénk más bibliai igehelyek alapján rámutatni arra, hogy az Újszövetség értékrendjétől mennyire távol áll a fentiekben felvázolt tanítás és gyakorlat. Egy keresztény gyülekezet tagja csak hívő lehet, és nem válhat tagjává olyan ember, aki nem döntött Jézus mellett, és elégedett ezzel az állapotával. (2)

AZ ELSŐ GYÜLEKEZET HELYZETE

A Péter pünkösdi beszéde után létrejött első jeruzsálemi gyülekezetről ezt olvashatjuk:

Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. (Apostolok cselekedetei 5:12-14)

Az, hogy mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, nyilván nem arra utal, hogy a keresztények kifelé zárt közösséget alkottak volna, kirekesztették volna azokat, akik csatlakozni akartak hozzájuk. Hiszen láthatjuk, milyen buzgón hirdették az evangéliumot, és hogyan gyarapította Isten a gyülekezetet az üdvözülőkkel(Apostolok cselekedetei 2:47). Mások alatt azokat kell értenünk, akik nem akarták Jézust szolgálni egész életükkel. Az embereket döntés elé állította a keresztények evangelizációja és élete. Aki ennek hatására megtért, csatlakozott hozzájuk. Nem arról volt szó, hogy emberek sokasága csatlakozott, akik közül egyesek tényleg döntöttek Jézus követése mellett, mások meg vagy évek-évtizedek múlva megtértek, vagy éppen életük végéig hitetlenként együtt gyakorolták a vallásos formákat. Az első keresztény gyülekezet nem ismerte azt a problémát, hogy mit kell tenni a tömegesen jelen levő hitetlenekkel, mert megtérés nélkül egyszerűen nem is válhatott hitetlen a gyülekezet tagjává.

Ha hitetlen vagy avatatlan jött el a gyülekezetbe, akkor mindenki megvizsgálta az illető "szívének titkait":

Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van. (1 Korinthus levél 14:23-25)

Az egész gyülekezet igyekezett, hogy a "látogató" megértse, miből kell megtérnie. Ez a folyamat persze kinél hosszabb, kinél rövidebb ideig tartott. Ha azonban az illető nem akart megtérni a tagok feddését, megítélését hallva, akkor nyilván nem volt alap arra, hogy megkereszteljék vagy csatlakozzon, és részt vegyen a közösségben.

Előfordult, hogy az apostolok igehirdetése során mégis csatlakoztak olyanok is, mint Simon mágus. Úgy tűnik, hogy a nagyszámú megtérő között nem tűnt fel Fülöpnek, hogy neki nem változott meg a gondolkodása, és így egy ideig sikerült megtévesztenie a többi keresztényt is. Ez azonban hamar kiderült, és Péter azonnal nagy határozottsággal lépett fel:

Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket." Péter azonban ezt mondta neki: "Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél." Simon így válaszolt: "Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok." (Apostolok cselekedetei 8:18-24)

Hasonlóan szigorú fellépést tapasztalunk olyan esetekben is, amikor a gyülekezetbe "belopóztak" néhányan, akik másképpen éltek vagy gondolkoztak, mint amit Jézus és az apostolok hirdettek:

Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akik régóta elő vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. (Júdás levél 4)

Júdás célja az volt, hogy kifejezze: ezeknek az embereknek semmi keresnivalójuk nincs a gyülekezetben. Ha elő is fordult tehát, hogy olyanok kerültek a gyülekezetbe, akik nem voltak oda valók - a fentiekből látható - jelenlétük csak rövid ideig volt lehetséges, és egyáltalán nem számított normálisnak. A levelek írói mindig a velük szembeni harcra és a tőlük való elhatárolódásra intették a gyülekezeteket (lásd még: Apostolok cselekedetei 20:31; Máté 24:23-26; 1Timóteus levél 4:1-3, 6:3-5; 2 Timóteus levél 3:1-9; 1 János levél 2:18-19).

A GYÜLEKEZET TISZTASÁGA ÉS SZENTSÉGE

Ha valaki a gyülekezet tagjaként vétkezett olyan mértékben, hogy méltatlanná vált a szentek közösségére, és sokszori segítség és intés ellenére sem akart bűnéből megváltozni, a gyülekezet megszakította vele a közösséget: Jézus parancsolatának alapján kizárták őt.

Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. (Máté 18:15-18)

A zsidók nem vállaltak közösséget pogányokkal, mert tisztátalannak tartották őket (Máté 18:15-18). Hasonlóan gondolkodtak a rómaiakkal megalkuvó, kapzsi vámszedőkről is (Máté 9:10-11). Ez a kategorikus elutasítás önmagában véve helytelen volt, mégis ez volt a zsidó gyakorlat. Jézus itt erre alapoz mutatva, hogy mi az elhatárolódás valódi értelme: nem társadalmi vagy nemzetiségi hovatartozása miatt kell távolságot tartani valakitől, hanem a miatt, mert nem fogadja el a segítséget, és meg akar maradni bűnében.

Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett. Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak(3), teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. (1 Korinthus levél 5:1-7)

Majd néhány verssel később így folytatja Pál:

Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! (1 Korinthus levél 5:11-13)

Kérdezhetné valaki: "Hol van itt az irgalom? Hol a tűrés? Pál nem reménykedett abban, hogy Isten talán még megnyitja ennek a bűnösnek a szívét?" De igen! (4) Ám ha ezt lehetségesnek is tartotta, a gyülekezethez tartozást szigorú feltételekhez köti. Aki ragaszkodik a bűnhöz, azzal nem vállalhat közösséget Isten gyülekezete. Ellenben ha később megtér, visszatérhet a közösségbe, újra azzal az elhatározással, hogy szentül, tisztán akar élni.

Az első keresztény gyülekezetek tehát ilyen módon őrködtek tisztaságuk felett. Így volt lehetséges az, hogy közöttük nem voltak hitetlenek. Ha ez nem így lett volna, hogyan is szólíthatná Pál levelei címzettjeit szenteknek? (Pl. 1 Korinthus levél 1:1-3, 2 Korinthus levél 1:1-2) (5)

Az Újszövetségben a "szent" fogalom a "keresztény"-nyel azonos jelentésű kifejezés (további igehelyek: Apostolok cselekedetei 9:13; Efezus levél 5:3; Filippi levél 4:21-22; Zsidó levél 3:1). Minden keresztény szent. Csak azok tartozhatnak az egyházhoz, akik hagyják magukat megszentelni, akik hagyják, hogy Isten uralkodjon az életükben (Zsidó levél 12:14; Efezus levél 5:5; Galata levél 5:19-21). Nem bűntelen emberekről van szó (ez különösen jól látszik a korinthusi levelekből), hanem olyanokról, akik "Krisztus Jézusban megszenteltettek", vagyis, akik elfogadták Jézus megbocsátását, megváltását, és ha elő is fordul, hogy vétkeznek, hallgatnak az intésre, és meg akarnak változni. Az egyház egésze és mindazok, akik az egyházhoz tartoznak, harcolnak a bűnök ellen. Egy keresztény nem élhet kettős életet. Nem szolgálhat Istennek úgy, hogy közben a világgal tart (Máté 6:24, 10:38-39; Jakab levél 4:4; 1 János levél 2:15-17, 2:4-6; János 12:25-26). Ugyanígy az egyház sem adhat helyet bűnösöknek, akik nem akarnak megváltozni.

Ha a keresztények nem határolódnak el a világiaktól, hanem közösséget vállalnak velük szent dolgokban, azzal hamis képet mutatnak a kívülállók felé. Ezenkívül félrevezetik azokat a "vallásosokat" is, akik magukat (ezek után érthető módon) kereszténynek gondolják. Végső soron maguk is elszakadnak Istentől:

Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr. (2 Korinthus levél 6:14-16)

Isten azt fogadja fiává, aki elhatárolódik a hitetlenektől.(6) A görög ekklészia szó jelentése is kihívott gyülekezet. Ez "arra a szokásra mutat vissza, hogy a görög városok hivatalos gyűléseikre a hírnökök a házakból kihívták a polgárokat. Így hívják ki az örömüzenet hírnökei a világból Isten gyülekezetét." (Dohányos János: Hol van megírva, 163. old.)

Látható a fentiekből, hogy az első keresztény gyülekezetek gyakorlata merőben más volt, mint a mai felekezeteké. Manapság általában mindenki tagja lehet az "egyháznak" (néhány formaság után) és sokan a kizárást sem gyakorolják. Ezekhez nyilván intenzívebb közösségre lenne szükség, többet kellene egymással foglalkozni, jobban figyelemmel kellene kísérni egymás életét. De ugyebár: "Erre manapság van ideje?" "A XXI. században élünk." (Vagyis: Kinek van a XXI. században ideje betölteni Krisztus parancsolatát?)

A BÚZA ÉS A KONKOLY PÉLDÁZATA

A helytelen gyakorlat azonban nem napjainkban vette kezdetét, és így az elméleti alátámasztás (a láthatatlan egyház tanítása) is már igen korán megszületett. A folyamat párhuzamosan zajlott az egyház elvilágiasodásával. Ahogy a gyülekezet egyre inkább eltávolodott Istentől és a szent élettől, úgy csökkent a bűnnel szembeni érzékenysége. Már a IV. századi donatista vitában Augustinus helytelenül magyarázott egy bibliai igehelyet, hogy megindokolja a hitehagyó püspökök egyházba való visszavételét: az érdek létrehozta a tévtanítást.

Augustinus a búza és a konkoly (Máté 13:24-30.36-43), illetve a halakkal teli háló (Máté 13:47-50) példázata alapján mondta ki, hogy a gyülekezet "vegyes test" (corpus permixtum), melyben együtt él a gonosz az igazzal.

Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe. (Máté 13: 24-30)

Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. (Máté 13:47-50)

Augustinus a szántóföldet és a hálót a gyülekezettel azonosította, mit sem törődve azzal, hogy Jézus maga másképp értelmezi saját példázatát!!!

Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot." Ő pedig így válaszolt nekik: "Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!" (Máté 13:36-43)

A 38. vers szerint a szántóföld a világgal azonos. Aki tehát a búza és a konkoly példázata alapján a szántóföldet a látható gyülekezetre vonatkoztatja, elismeri közösségéről, hogy az egy a világgal. Ezzel szemben Pál apostol így ír a Filippi-beli látható gyülekezetnek:

...feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. (Filippi levél 2:15-16)

A gyülekezet a világban van, abban világít, és ezért nem lehet azonos vele.

Ha a Máté 13:41-ben az Emberfia mégis az ő országából gyűjti össze a gonosztevőket, akkor itt - az előbbieket figyelembe véve - az Emberfia országát a teremtett világra kell értenünk és nem a gyülekezetre, hiszen Jézus az egész világ ura.

Hasonlóképpen a háló példázata sem vonatkozik a gyülekezetre. Abból, hogy a mennyek országát hasonlítja a hálóhoz, nem következik szükségszerően, hogy a háló alatt a gyülekezetet kell értenünk. Más példázatokban a mennyek országát királyhoz, kereskedőhöz stb. hasonlítja, és nyilvánvalóan senki sem gondolja, hogy a király vagy a kereskedő a gyülekezetet jelképezné. A mennyek országa kifejezést Jézus olyankor használta, amikor az Isten országára tartozó dolgokról akart valamit elmagyarázni. Az "Isten országa" (Máténál: "mennyek országa") a zsidók számára a messiás országát jelentette. Jézus többnyire az ezzel kapcsolatos téves elképzeléseket akarta helyreigazítani példázataival.

A Jézus korabeli zsidók azt várták a messiástól, hogy dicsőséges királyként és ítélőbíróként lépjen fel: szabadítsa meg népét az idegen uralomtól, és irtsa ki a Földről a gonoszokat (lásd Keresztelő János szavait: Lukács 3:7-9). Jézus ezt a gondolkodást akarta helyreigazítani: ő nem azért jött, hogy földi királyként uralkodjon, vagy hogy ítéletet hajtson végre. Az ítélet az utolsó napon lesz, addig pedig együtt kell élniük a jóknak a gonoszokkal a világon. Az ő országa szellemi ország, amely szellemi értelemben győzte le a világot:

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. (János 16:33)

EGYÉB FÉLREÉRTELMEZETT IGEHELYEK - FOLYTATÁS