Luther Márton tanításai
(FOLYTATáS)

LUTHER MÁRTON TAGADTA AZ EMBER SZABAD AKARATÁT

A szabad akarat a bűneset után csupán névleg valóságos. Ha a szabad akarat azt teszi, ami benne van, akkor halálos bűnt követ el.(1)
Azt is nagyon fontos és üdvös minden kereszténynek tudnia, hogy Isten semmit sem tud véletlenül előre, hanem mindent változhatatlan és tévedhetetlen akarattal előre lát, tenni szándékozik és véghezvisz. Ez a mennykőcsapás földre teríti és szétzúzza a szabad akaratot. Ezért, akik azt akarják állítani, hogy létezik szabad akarat, azoknak ezt a döntő felismerést meg vagy le kell tagadniuk, vagy valami más módon kell megszabadulniuk tőle.(2)
Ha azonban azt állítjuk, hogy Isten mindentudó és mindenható, akkor ebből természetesen érthetetlen logikával az következik, hogy mi nem magunk teremtettünk, élünk vagy viszünk véghez bármit is, hanem minden csak Isten mindenhatósága által történik. Mivel azonban ő előre tudta, hogy mi ilyenek leszünk, és most is így alkot, vezet és kormányoz, mi lehet akkor, kérdem én, egyáltalán szabad bennünk, hogy valami úgy vagy másképp történjen, mint Isten azt előre látta és most is megvalósítja? Így Isten előre tudása és mindenhatósága a legélesebb ellentétben áll a mi szabad akaratunkkal. Mert vagy téved Isten az ő előre tudásában, és így tetteiben is tévedni fog - ami viszont lehetetlen -, vagy az ő előre tudása és cselekvése vezet bennünket, és aszerint cselekszünk. Isten mindenhatósága alatt azonban nem azt a hatalmat értem, ami által sok mindent nem tesz, amit bizonyára tehetne, hanem azt a cselekvő erőt, amely által hatalmasan mindent mindenben munkál; az Írás is ebben az értelemben nevezi őt mindenhatónak. Ez a mindenhatóság Isten mindentudása - én azt mondom - alapjában rombolja le a szabad akarat tanítását.(3)

Luther fenti kijelentései számos pontban ellentétben állnak Isten lényével. Legnagyobb hibája, hogy Isten előretudását és mindenhatóságát úgy értelmezi, mint az ember szabad döntéseit előre meghatározó tényezőket. Itt fontos tisztázni, hogy Isten azt tudja előre, amit az ember az időbeliségben teljesen szabadon fog eldönteni. Istennek ez a mindenttudása abból fakad, hogy Ő az időtlenségben létezik, az idő felett áll. Ezért ez a tudás az időbeli eseményeket nem határozza meg. Tehát Isten előretudása semmiféle ellentmondásban sincs az ember szabadságával és azt nem "zúzza szét". Isten mindenhatóságának bibliai tanítását pedig egyáltalán nem sérti az az állítás, hogy nem közvetlenül Isten visz véghez minden egyes történést a világban, hanem Ő pusztán megengedi, hogy azok az általa lefektett alapelvek szerint - mint amilyen például a szabad akarat - szabadon folyhassanak le. Isten mindenhatóságának kigúnyolása azt állítani, hogy Ő egy sakkozó lenne, aki ide-oda tologatja a bábuit a táblán. Mi haszna is lenne neki, vagy nekünk ebből?

Másrészt, a Biblia tanítása szerint Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére (János 8:30-32, 12:44-50, 18:37; 1 Timóteus levél 2:1-7). Ez viszont nem történt meg és - sajnos - nem is fog megtörténni, mint ahogyan ezt például a Biblia örök kárhozatról szóló tanítása is feltételezi (Máté 25:31-46 (különösen a 46. vers); 2 Thesszalonika levél 1:3-10 stb.). Mármost, ha Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön, miért van az, hogy az emberiség többsége mégsem üdvözül? Isten nem mindenható, vagy az embernek van szabad akarata?

Így az emberi akarat középen áll (Isten és a Sátán között), mint egy igásállat. Ha Isten ült fel rá, úgy akar és működik, ahogyan Isten akarja. Ahogyan a zsoltár is mondja (Zsoltár 73:22k.): "Olyan lettem, mint egy állat, s mindig Veled vagyok." Ha a Sátán ült fel rá, úgy akar, és úgy működik, ahogyan a Sátán akarja. Arról pedig nem dönthet szabadon, hogy a két lovas közül az egyikhez szaladjon, vagy szabadulást keressen, hanem maguk a lovasok harcolnak egymással, hogy megszerezzék és birtokolják őt.(4)

Luther ezen kijelentéseivel saját, Isten mindenhatóságáról való tanításával kerül szembe. A Sátánt ugyanis úgy festi le, mint egy Istennel azonos szinten álló, hatalmas lényt, akivel Istennek meg kell küzdenie az emberért. Ez a lutheri dualizmus a lehető legtávolabb áll a Biblia tanításától, mivel ha Isten mindenható, miért kellene neki harcolnia bármiért is? Másrészt, - Luther logikájával élve - hogyan történhet meg, hogy a mindenható Isten akarata ellenére a Sátán "lovagolja meg" az embert? Vagy talán csak nem Isten - a szeretet Istene - akarja ezt?!

Ha ezt a szót (szabad akarat) nem akarjuk teljesen feladni, ami a legbiztosabb és legkegyesebb lenne, azt kell(ene) tanítanunk (legalább akkor már lelkiismeretesen használva), hogy az embernek a szabad akarat nem a nála magasabb dolgokra nézve adatott, hanem csak azokra nézve, amelyek alacsonyabbak nála. Vagyis, hogy tudja, az evilági pénzre, tulajdonra nézve joga van, hogy saját belátása szerint használjon, tegyen vagy ne tegyen valamit (jóllehet, ezeket is egyedül Isten szabad akarata irányítja tetszésének megfelelően). Egyébként Istennel szemben így az üdvösséget és a kárhozatot illető dolgokban nincs szabad akarata, hanem fogoly, szolgaként alá van vetve Isten vagy a Sátán akaratának.(5)

Luther itt ismét egy érdekes ellentmondásba kerül önmagával. Ő is észreveszi, hogy valamilyen szabadságot csak kell tulajdonítani az embernek, legalább a hétköznapi dolgokban. Azonban ahhoz, hogy ezt a gondolatot őszintén végigvigye, már túlságosan ragaszkodik a tanaihoz. így zárójeles megjegyzésével ("... jóllehet, ezeket is egyedül Isten szabad akarata irányítja, tetszésének megfelelően."), egyszerően elutasítja a helyes következtetések levonását.

Magamra nézve őszintén bevallom: Ha valahogy megtörténhetne, nem szeretném, hogy szabad akarat adassék nekem, vagy hogy valami a kezemben maradjon, amivel az üdvösségért harcolni tudnék.(6)

Luther vallomása arról tanúskodik, milyen kevéssé szerette Istent és az igazságot. A Biblia éppen az üdvösséghez elengedhetetlen odaadó és következetes harcról, az emberi akarat jóra való használásáról beszél(Róma levél 6, 12:1-2 stb.) Isten visz be minket az Ő országába, de csak akkor, ha akarjuk. (Máté 11:12; Lukács 13:22-30 stb.)

FOLYTATÁS - Luther Márton azt tanította, hogy a kereszténység kifelé láthatatlan