Luther Márton tanításai
(FOLYTATÁS)

LUTHER MÁRTON AZT TANÍTOTTA, HOGY A KERESZTÉNYSÉG KIFELÉ LÁTHATATLAN

A kereszténység nem a külső viselkedésben áll, az ember sem a külső állapotát változtatja meg, hanem a belsőt, vagyis más szíve van, más lelke, akarata és értelme, amely ugyanazokat a tetteket viszi véghez, amelyeket egy másik ember ilyen lélek és akarat nélkül tesz. Egy keresztény ugyanis tudja, hogy minden Istenen múlik. Ezért úgy jár, áll, eszik, iszik, ruházkodik, cselekszik és viselkedik, mint bármely más ember a maga állapotában, tehát a kereszténységet nem veszik észre az emberek...(7)
Egy keresztényt nem lehet igazán a külső élete alapján megítélni. Mert az éppolyan tisztátalan és roskadt, mint a nem-keresztények élete. Ezért kell naponta így imádkoznunk: "Bocsásd meg vétkünket." Aki azonban egy keresztényt igazán meg akar ítélni, tegye ezt a hit alapján. Hiszen testünk és vérünk szerint bűnösök vagyunk, és éppúgy meg kell halnunk, és éppúgy vagy még jobban kell számítanunk mindenféle szerencsétlenségre, mint azok az emberek, akik nem keresztények. Mert a keresztények jobban érzik a bűnt, mint más emberek.(8)

Luther elgondolása a keresztény ember gyakorlati életéről nem egyeztethető össze a Biblia tanúságával, sőt az ember lényével kapcsolatban is problémákat vet fel. Az ember lelke, akarata, értelme nem független a cselekedeteitől, tudatos lények vagyunk, megfontoljuk, hogy mit teszünk. Belső lényünk, meggyőződésünk nyilvánul meg a tetteinken keresztül:

Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni ...A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. (Lukács 6:43-45)

A megtérés a gondolkodásmód teljes megváltoztatását jelenti, új értékrendet, ami alapján újjászervezi az ember az életét:

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róma levél 12:2)

A hitetlen emberek a keresztények életéből Istenről tett bizonyságukat láthatják, az Ő szeretetéről, bűntől szabaddá tevő erejéről győződhetnek meg:

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóba tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:14-16)

Mi jelentené a fényességet az Isten nélkül élő emberek számára, ha a kereszténység nem válik láthatóvá a külső viselkedés által? Péter apostol is nagy különbséget lát a megtérés előtti és utáni életforma között. Óva inti a keresztényeket, nehogy a korábbi életüket folytassák. A hitetlenek is azért neheztelnek rájuk, mert nem vesznek részt az ő gonosz tetteikben:

...többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralévő idejét. Bizony elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragudnak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. (1 Péter levél 4:2-4)

Luther ama megjegyzéséhez hogy "... aki azonban egy keresztényt igazán meg akar ítélni, tegye ezt a hite alapján" olvassuk el Jakab apostol gondolatait:

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? (Jakab levél 2:14)

... a hit cselekedetek nélkül meddő. (Jakab levél 2:20)

Az úgynevezett "jakabi félreértés" a hit és a cselekedetek hamis szembeállításából fakad, mintha, a jó cselekedet üdvösséget szerezhetne az embernek. Holott Jakabnál az oksági viszony egyértelmű: a cselekedetek az élő hitből származó "gyümölcsök", szükségszerő következmények.

Minden Istenen múlik - állítja Luther, ami igaz is. Az alázat azonban nem azt jelenti, hogy kijelentem, Isten nélkül képtelen vagyok bármi jó cselekvésére is, hanem azt, hogyha jót teszek, az nem a saját érdemem: Isten viszi véghez általam az Ő akaratát, amiben én kész vagyok részt vállalni.

... mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (Filippi levél 2:13) (9)

A jó cselekedetek nem üdvözíthetnek egyetlen embert sem, de nagyon helytelen olyannyira lealacsonyítani a tettek jelentőségét, hogy azok már egyenlőővé válnak a hitetlenek alacsony szintű normarendszerébe illő cselekedetekkel.

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőketek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Efezus levél 2:8-10)

FOLYTATÁS - Luther Márton elvetette a Biblia bizonyos részeit