Kik vagyunk mi?

Arra a kérdésre, hogy kik vagyunk, talán sokan először is "szervezetünk" nevét várnák válaszul. Ilyet viszont nem tudunk megadni, mivel nincs nevünk. Tudatosan nem akarunk nevet adni magunknak, és nem akarunk szervezetet alkotni.

Keresztények vagyunk, akik az első keresztények példáját követve meg akarjuk valósítani az életünkben azt, amit a Bibliában olvasunk. Nem tartozunk semmilyen felekezethez vagy más szervezethez. Azért vagyunk együtt, mert mindannyian egyen-egyenként Jézust, Urunkat és Istenünket akarjuk követni, és nem azért, mert valamiféle egyesületi szabályzat előírja.

Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" (János 20:28)

A Bibliát tartjuk a keresztény tanítás egyedüli alapjának. Minden nap összejövünk, hogy együtt gondolkozzunk Isten Igéjéről. Tekintélynek tartjuk a Bibliát mind hitünkre, mind életünkre nézve. Igyekszünk történelmi és irodalmi környezetében vizsgálni, használva értelmünket, hogy egyre mélyebben megérthessük. Szeretnénk elkerülni mind a fundamentalista, mind a liberális írásértelmezés hibáit.

Elfogadjuk az első századi hitvallásokat (különösen az Apostoli, Nicea-konstantinápolyi és Atanáziuszi hitvallást).

A hit számunkra valóság, amely életünk minden területét áthatja, nem pedig átvett hagyományok őrzése.

Számszerűleg kis közösség vagyunk, különböző társadalmi háttérrel és foglalkozással rendelkezünk. Egyszerűen keresztények akarunk lenni: testvérek, akik Istent Atyánkként, és Jézust Urunkként imádjuk.

Elvetjük a "gyülekezeti" hierarchiát, mivel világos ellentmondásban van Isten Szavával és a testvérszeretettel. Meg vagyunk győződve arról, hogy a keresztények Isten szerinti egysége nem lehet emberi parancsuralmi rendszer eredménye, hanem kizárólag a Szentírás iránti engedelmességből fakadhat. Egységben vagyunk, mert mindannyian magunkat háttérbe állítva azt akarjuk követni, amit Isten mindenki számára felismerhetően a Bibliában kinyilatkoztatott.

Jelenleg több európai országból ismerünk keresztényeket, és nagyon örülünk, ha újabb testvérekkel találkozhatunk (más országokból, más kontinensekről is). Súlyos vétek lenne a testvérszeretettel szemben, ha keresztények úgy élnének egymás mellett, hogy nem viselnek gondot egymásról. János első levele 3:14-16-ban ezt olvassuk:

Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.

Minden félreértés elkerülése végett:

Semmi közünk az ún. Krisztus Magyarországi Egyházához, amely úgy mutatkozik be, hogy nincs különleges neve. Valójában mégis az említett nevet viselik, és szigorúan strukturált, hierarchikus szervezetet alkotnak. Számukra az üdvösség nem Jézus követésétől, hanem egy a szervezetükben felvett, formalista keresztségtől függ.

Nem vagyunk követői újkori "prófétáknak" vagy "messiásoknak" sem, mint William M. Branham, Joseph Smith, Sun Myung Moon. Jézus hozta el számunkra a végleges és közvetlen kinyilatkoztatást, mely vele zárult le.

Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. (János 15:15)

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. (Zsidó levél 1:1-3)

Jézus üzenete lezárult, és nem egészülhet ki önjelölt próféták által.