A keresztények mennyei reménysége

Minden keresztény egysége

A jelen dokumentum felépítése a következő: Támogatja-e a Biblia a keresztények két osztályra bontását? 1. Az Újszövetség ígéretei csak az első keresztényekre vonatkoznak, vagy minden keresztényre? 2. Vannak olyan hívők, akik nem jutnak a mennybe? Az Ószövetség hívei a mennybe jutottak? 2.1. A hívők egysége 2.2. Vannak olyan hívők, akik nem jutnak a mennybe? a. Dávid (Apostolok cselekedetei 2:34: "...mert nem Dávid ment fel a mennyekbe...") b. Jób (Jób 14:7-15) c. Keresztelő János (Máté 11:11-12) 3. A föld öröklésének ígérete a keresztények egy másik csoportjának adatott? 4. Támogatja-e a Jelenések 7 és 14 a két-osztály elméletet? 5. Végkövetkeztetések

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem... Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. (János 17:20-21.24)

A fő jelek, amelyekről Jézus szavai alapján az ő tanítványai felismerhetőek: a szeretet és az egység. A tökéletes egység, melyért imádkozott megvalósul mind ebben az életben, mind az eljövendőben.

Isten, aki annyira akarta azt, hogy az Ő gyermekei egységben legyenek, ugyanazt a reménységet ígérte mindazoknak, akik hisznek őbenne: örök életet, mély közösséget vele a mennyben.(1)

Jézus eljövetelének a célja az volt, hogy "...megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lukács 19:10). A bűneink miatt távol voltunk tőle és Istentől, elidegenedtünk a Teremtőnktől(2), ellenségei voltunk.(3) Jézus győzött a bűn felett(4), megbocsátást hozott és megbékélést Istennel.(5) Megújította az életünket(6), ezáltal újra Isten gyermekei lehetünk, és újra Atyánknak hívhatjuk Őt(7), s örökkévaló közösségben lehetünk Vele, Jézussal és mindazokkal, akik szeretik őt.

Mindenki, aki Jézust szolgálja ott lesz, ahol Jézus van!

Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. (János 12:24-26)

A fenti ige összefüggésében Jézus az eljövendő szenvedéseiről beszél, s a szenvedése és az engedelmessége gyümölcséről, mely megváltást hoz mindazoknak, akik engedelmeskednek neki. Párhuzamot von abban is, hogy a követőinek maguknak is késznek kell lenniük az életük feladására (nem feltétlenül fizikai értelemben, hanem elsősorban szellemi értelemben), és azt is megígéri nekik, hogy ők mindörökké vele lesznek, amennyiben részeseivé lettek a szenvedéseinek, a dicsőségében is osztozni fognak. Hasonlóképpen ír a 2 Timótheus levél és János evangéliuma is:

Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. (2 Timótheus levél 2:11-12)

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat." Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (János 14:1-6)

Jézus arra bátorítja a tanítványait, hogy bízzanak őbenne, hisz azért jött, hogy megmutassa az utat az Atyához, helyet készítsen számunkra, és magához vegyen minket az ő mennyei dicsőségébe, a vele és az Atyával való örökkévaló közösségbe. Az útról szóló kijelentései azt mutatják, hogy mindenki számára, aki Jézust követni akarja, ez az út, és ez a cél.

Jézus ezen egyértelmű kijelentései ellenére a Jehova tanúi azt állítják, hogy a keresztényeknek két csoportja van, kétféle reménységgel.(8) Az egyik csoport, (amely 144 000 választottból áll) mennyei reménységgel bír, míg a másik csoport (a nagy sokaság) földi reménnyel számolhat. Csak azon az áron juthatnak erre a következtetésre, hogy Jézus és az apostolok világos szavait figyelmen kívül hagyják.

Jézus fent említett szavai mellett (ahol Jézus egyértelműen azt mondja, hogy mindazok, akik őt szolgálják, és mindazok, akik hisznek az apostolok szavának, együtt lesznek vele és meglátják az ő dicsőségét annak teljességében, s az ő örömében lesz részük)(9) számtalan ige található az Újszövetségben, amelyek a keresztények mennyei reménységéről szólnak.(10) A Jehova tanúi ezeket az igéket vagy a 144 000-re vonatkoztatják, vagy egyszerűen azt mondják, hogy azok "az első keresztényekre vonatkoznak".(11)

Vizsgáljuk meg hát elsőként az egyik legfontosabb igét, tanításuk fő pillérjét.

Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! (Lukács 12:32)

Az Úr így válaszolt: "Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál! Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. (Lukács 12:42-46)

Álláspontjuk szerint(12) ez az igehely a 144 000 választottról szól, ők a "kicsiny nyáj". Ráadásul erre az igeversre alapozzák azt az igényüket, hogy a tagjaiknak feltétel nélkül engedelmeskedniük kell az Őrtorony Társaságnak, hisz az a "jó és okos szolga", aki idejében megadja a szolgatársak eledelét.

Valójában lehetetlen alapot találni Jézus szavainak ilyen módon való magyarázatára - épp ellenkezőleg!

Ha a 32. verset összefüggéseiben vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy Jézus itt nem a tanítványainak egy speciális csoportját szólítja meg. A gondolatok egy olyan bátorítás részeként hangzanak el, amely minden időben érvényes bárkire, aki követni akarja őt. A nyáj kicsiny, de nem azért, mert csak 144 000 főből áll, hanem azért, mert azok alkotják, akik a keskeny úton akarnak járni.(13)

Továbbá Jézus tanításának központi témája, hogy senki se legyen kisebb vagy nagyobb, hanem mindannyian testvérek legyenek, ugyanazon Atya gyermekei.(14)

A példázatokban nem szabad megpróbálkoznunk minden részlet azonosításával, hiszen ezek képi kifejezőszközök a mondanivaló illusztrálására. E példázat tartalma hasonló az előtte valóéhoz (36-40. versek). Jézus számtalan példázatot mondott, amelyek az éberségre helyezik a hangsúlyt, mivel azt szerette volna tudatosítani bennünk, hogy csak a jóban való kitartás és a neki való folyamatos engedelmesség által érhetünk célhoz.

Egy másik szempontot fejeznek ki a példázatban a 47-48. versben összefoglaltak. Mindenki a neki adatott felelősség mértékében kérhető számon. Akik ismerték Isten akaratát - a keresztények -, éppúgy, ahogyan azok, akik nem ismerték - a többiek. Ez a gondolat lehet a válasz Péter 41. versben megfogalmazott kérdésére. Jézus tudatosítani szerette volna Péterben azt a tényt, hogy mindenkinek ébernek kell lennie, vigyáznia kell életének útjára, függetlenül a felismerése és a felelőssége mértékétől.

A további vizsgálódáshoz nézzünk meg közelebbről két kérdést:

1. AZ ÚJSZÖVETSÉG ÍGÉRETEI CSAK AZ ELSŐ KERESZTÉNYEKRE VONATKOZNAK, VAGY MINDEN KERESZTÉNYRE?

Jézus azért jött, hogy az emberiséget megmentse, hogy magához hívja mindazokat, akik vágyakoznak Isten dicsősége után. Emiatt világosan állíthatjuk, hogy az Újszövetség nem csak az első keresztényeknek íródott, s nem pusztán a 144 000 választott kereszténynek.(15) Az ígéretek minden idők minden keresztényére vonatkoznak. Ez a tény világosan látható az alábbi igékből:

János, az apostol így ír Jézus eljöveteléről a világba:

A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. (János 1:10-13)

Jézus nem csak a kortársaihoz jött, hanem az egész emberiséghez (ezzel a ténnyel maguk a Jehova tanúi is egyetértenek). Ennélfogva János mondatai - miszerint, akik befogadják, felhatalmazást nyernek arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek - mindenkire érvényesek, akik hisznek Jézusban.

A Róma 8:12-17 szerint Isten gyermekeit a Szent Szellem vezeti, és örökösei Istennek, s örököstársai Krisztusnak. Krisztus örököstársai ne lennének együtt vele a mennyben?

Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. (Róma levél 8:12-17)

Hasonlóképpen a keresztényeket "Ábrahám magvának", "az ígéret örököseinek", "Isten gyermekeinek" és az "új Izraelnek" nevezi. (Galata levél 3:6-7.16-29; Efezus levél 2:11-23, 3:6-7; Róma levél 8:17; 1 Korinthus levél 3:16-17, stb.) Jehova tanúi azt állítják, hogy mindezen kifejezések csak az első keresztényekre vonatkoznak, és a 144 000 választottra.(16)

A Róma levél 8:17 esetében azt láthatjuk, hogy a magyarázat mellőz mindenféle megalapozottságot. Megvizsgálhatunk néhány további esetet.

Pál a Galata levél 3-ban Ábrahám fiai kilétéről beszél.

Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el." Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig előre látta az írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "általad nyer áldást a föld minden népe." Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. (Galata levél 3:6-9)

Pál azt mondja, hogy Ábrahám gyermekei mindazok, akik hisznek (6-7. versek), ők Ábrahám hitének a követői. A 9. vers alapján vele együtt nyernek áldást. Isten gyermekei a Jézusban való hitük által (26. vers) örökösök az ígéretek szerint (29. vers). Hitük az örökségük biztosítéka (26-29. versek).

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. (Galata levél 3:26-29)

Tehát Ábrahám (a Jehova tanúi gondolkodása szerint a földi reménység egyik örököse) ugyanazt az áldást örökli, mint akik Jézusban hisznek, akik Isten gyermekei és a mennyei reménység örökösei.(17)

Ebben az összefüggésben eljutottunk arra a pontra, amikor megvizsgálhatjuk a következő kérdést:

FOLYTATÁS - 2. VANNAK OLYAN HÍVŐK, AKIK NEM JUTNAK A MENNYBE? AZ ÓSZÖVETSÉG HÍVEI A MENNYBE JUTOTTAK?