Az ökumenizmus

A történelem folyamán másként gondolkodókkal szemben gyakran alkalmaztak erőszakot a "meggyőzés" eszközeként. Újra meg újra előfordult, hogy a kereszténység nevében tettlegességre került a sor, háborúk dúltak, sőt kiátkozták a másik felet. Ma már a vallásszabadság megkérdőjelezhetetlen alapjává vált legalább az európai kultúrának.
Örvendetesnek tarthatjuk, ha a felekezetek megtalálták az egymással való párbeszéd útját és arra törekszenek, hogy békésen éljenek egymás mellett, emberhez méltó módon közelítve meg a vallás terültén lévő nézetbeli különbségeket.
Az ökumenikus mozgalom olyan irányt képvisel, ahol a különböző tantételek hordereje csökken. A másik fél tiszteletének azonban nem szabadna avval járnia, hogy az igazság veszít a jelentőségéből, amint ezt az alábbi nem alaptalan félelmek is tükrözik:

Pápai enciklika az ökumenizmusról 1928(1)

Ha a római egyház elfogadná ezeket az elveket, magát a kinyilatkoztatott isteni igazságot s annak közvetítő szervét, tulajdon tanítói hivatalát tagadná. A keresztény egység és szeretet nem ellenkezhet az isteni igazsággal. S itt éppen az isteni igazságról van szó, amit meg kell védeni

a) a vallási közömbösséggel szemben, miszerint minden vallás egyenlő értékű;

b) a modernizmussal szemben, miszerint a kinyilatkoztatott igazság relatív és nem abszolút, vagyis változó időkhöz és körülményekhez mért;

c) végül avval a téves feltételezéssel szemben, hogy különbséget lehet tenni a hit alapvető és nem alapvető tanításai közt, pedig ahhoz, hogy üdvözüljünk, a kinyilatkoztatás valamennyi igazságát hinnünk kell.

Pán-ortodox zsinat, 1948 Moszkva(2)

1. Az ökumenikus egyház, amelyet az EÖT(3) (Egyházak Ökumenikus Tanácsa) meg akar teremteni, az ortodox egyház véleménye szerint nem felel meg a kereszténység eszményének és Krisztus célkitűzéseinek.

2. Ez az ökumenikus egyház csak avval törődnék, hogy megfelelő politikai eszközök birtokában nemzetközi befolyásra tegyen szert; ez azonban nem egyeztethető össze Krisztus egyházának cselekvési módjával.

3. Az edinburghi konferenciától (1937)(4) számított tíz év folyamán, teológiai alapon nem került megvizsgálásra az egyház egységének kérdése; amivel valójában foglalkoznak, az csak társadalmi, gazdasági és politikai téren való egység ügye.

4. Azok a követelmények, amelyek az EÖT tagságának feltételei, a keresztény tanítást olyan szűk keretek közé szorítják, hogy az a kevés hit, ami megmarad, nem elég ahhoz, hogy ellenálljon az ördögi beavatkozásnak.

EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN?

Sok vallásos ember látja, hogy a kereszténység mai megosztottsága, a különféle felekezetek, bizony nem Isten akarata. A Biblia alapján nyilvánvaló, hogy Jézus a keresztények teljes egységét akarta.

Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem Atyám, és én Tebenned... hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy Te küldtél engem. (János 17:21-23)

Ez az egység a JEL A VILÁáG SZÁMÁRA, hogy a keresztények életében valóban Isten munkálkodik!

Az egység nem valami távoli célként lebegett a korabeli keresztények szeme előtt, hanem megélhető valóság volt számukra. Az Isten akaratában és igazságában való egység garantálta a keresztény közösség összetartását.

Egység megtartására szólított fel Pál apostol is:

Kérlek azonban titeket testvéreim a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére, hogy mindannyian egyképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem legyetek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményen. (1 Korinthus levél 1:10)

Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét, a békesség kötelékével. Egy a test, egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. (Efezus levél 4:3-5)

Az egység alapja - a kereszténység kezdetén éppúgy, mint a jelenben és a jövőben -, hogy az egyházban minden tag megtért ember legyen, hiszen Isten csak azokat tudja vezetni Szellemével, akik engedelmesek neki és alárendelik magukat akaratának. így valósulhat meg gyülekezeten belül az egység, ami a gyülekezetek közötti egység előfeltétele is.

A valóság mutatja, hogy az egység megőrzése nem sikerült. Mi lehet ennek az oka? A "keresztény világot" jellemző szakadások azt mutatnák, hogy Isten ereje és Jézus imája nem lenne elég hathatós?! (lásd Az ökumenikus egyházkép című fejezetet)

Az egység alapja a tanításban nem csak egy-két hittétel elfogadása.

Menjetek el tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet... tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek... (Máté 28:19)

Pál az egységet mélyreható egyezésként értette (mint ahogy erre Jézus szavai is utalnak, amikor az ő és Atya közti kapcsolathoz hasonlítja a tanítványai között uralkodó egyetértést). Pál hangsúlyozza, hogy az egység fontos a tanításban, de az életvitelben, azaz az elmélet megélésében is.

Te azonban követője lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek... (2 Timóteus levél 3:10)

Legyetek követőim, testvéreim és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen, akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy Krisztus keresztjének ellenségei. (Filippi levél 3:17-18)

Minden őszintén gondolkodó emberben felmerülhet a kérdés: napjainkban az egymással egyet nem értő felekezetek mindegyike valóban követni akarja Jézus tanítását?!

A Szentírás nem sorol fel minden lehetséges tévtanítást, hanem a helyes tanítást közvetíti, hogy az igazság által minden korban, minden kultúrában képesek legyenek a keresztények Isten akaratát képviselni, az attól eltérőt elvetni. A keskeny út nem változik, minden időben ugyanaz marad.

Küzdjetek a hitért, ami egyszer és mindenkorra a szentekre bízatott. (Júdás levél 3)

Az EÖT így definiálja magát(5):

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa azon egyházak testvéri társulása, amelyek a Szentírás szerint Istennek és üdvözítőnek vallják a mi Urunkat, Jézus Krisztust, és az a törekvésük, hogy válaszoljanak közös hivatásukra az egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére.

A leszűkített egységfogalom annak a kényszerő ténynek a következménye, hogy más pontokban nem sikerült egységre jutni. Az egység feltétele nem valami "minimum" keresése, amit mindenki elfogad. A hit minimalizálása árán elért békesség csak emberi próbálkozás marad, hisz nem az isteni igazságra épül.

Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok az igazságot, és azt, hogy semmiféle hazugság nem származhat az igazságból. (1 János levél 2:21)

Aki túllép ezen és nem marad meg Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten... Ha valaki hozzátok érkezik, és nem azt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne is köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal gonosz cselekedeteivel. (2 János levél 9-10)

Sokan az idők jeleit vélik felismerni az ökumenikus mozgalomban. Az Újszövetség szigorúnak tűnő szavai már nem illenének a korhoz, s elvesztették volna érvényességüket?! "Az igazság és tévelygés lelke" megkülönböztetésnek ma már nincs valóságalapja?! (1 János levél 4:6)

Ha csak ez a "minimum-hitvallás" lenne az egymással való közösségvállalás feltétele, akkor hogyan vélekedjünk azok sokaságáról, akik a két évezred alatt életüket adták hitükért, kitartva amellett, amit igaznak tartottak. Lényegtelen dolgokért adták életüket? Ha valaki mártírként tiszteli őket, miközben maga már összemossa az igaz és helytelen hit határait - hisz Krisztus és a Szentháromság megvallásán kívül szinte minden más hitétel lényegtelenné válik számára -, akkor következetlen és hűtlen az elődök önfeláldozásához, hisz akik megölték őket, azok is hitték a fenti bázisformula tanait!!!

Az ökumenikus mozgalommal egyetértő egyházak elfogadják különböző vélemények pluralizmusát a következő tanítási kérdésekben is: a HIT forrása, az ÜDVÖSSÉG alapja és módja, KÁNON, ISTENKÉP, EMBERKÉP, EGYHÁZKÉP és BIBLIAÉRTELMEZÉS.

Egyes tanításbeli eltéréseknek messzemenő következményei vannak.

Néhány konkrét példa ennek szemléltetésére:

A HIT FORRÁSA:

A Szentírás és a Szenthagyomány a hit forrása vagy csak egyedül a Szentírás (sola scriptura)?

KÁNON:

Az is elfogadható, hogy ugyanazokat a könyveket valaki apokrifeknek, azaz nem kanonikusnak tartja és elveti, mások pedig "deuterokanonikusnak", azaz csak "kicsit késve", a XVI. század közepén(6) kanonizáltaknak?!

Ha abban sincs egység, hogy mi ihletett Istentől,illetve mi a hit forrása, akkor mi nyújt alapot az egységre?!(7)

ÜDVÖSSÉG:

Csak hit és kegyelem által vagy érdemeink jutalma is?

EMBERKÉP, ami messzemenően kihat az ISTENKÉPre:

Némelyek szerint Isten eleve elrendeli az emberek sorsát(8), mások pedig azt hangsúlyozzák, hogy Isten felelősséget és szabadságot adott az embereknek.

Teljesen romlott az ember, nem képes semmi jóra, vagy ez nincs így?

El lehet bukni Istentől, ami azt fejezi ki, hogy a megtérés után is megmarad az ember szabad akarata, vagy nem lehet elbukni, akármilyen súlyosan is vétkezik az emberő!

EGYHÁZKÉP:

Némelyek szerint az egyház láthatatlan, mások szerint látható. (A katolikusok nagyon is hangsúlyozzák, hogy az egyház látható s a püspökök apostoli folytonossága révén "reális módon" őbennük áll fenn. A protestánsok éppen az egyház láthatatlanságát emelik ki.)

Igaz, hogy az egyház feje csak Jézus Krisztus, s az is igaz, hogy nem csak ő, hanem földi helytartója a pápa is?!

Igaz, hogy az Újszövetségben már nincs szükség papságra vagy a papság nélkülözhetetlen?

BIBLIAÉRTELMEZÉS:

Bizonyos "Tanítóhivatal" privilégiuma vagy Isten a Szellemével minden keresztényt el akar vezetni Igéjének megértésére?

Az is elfogadható, hogy némely liberális teológus megkérdőjelezi a csodákat, a feltámadást, Jézus isteni természetét s ez által közvetve a Szentháromságot is tagadja?!(9)

A fundamentális és liberális teológusok közötti véleménykülönbségeket saját egyházon belül is megtűrik, még az EÖT által minimálisra redukált hitvallás elvetését is tolerálják. Ha ilyen alapvető kérdésekben való különbségek felett is szemet hunynak, hol marad az igazság?!

Ez az igazságon túllépő tolerancia a saját egyháztagokkal szemben kihat arra is, hogy más egyházak eltérő tanait sem akarják tévesnek tartani.

A határok elmosása a helyes és helytelen tanítás között magával hozza, hogy néhányan már a keresztény gondolatvilág keretein is túl akarnak lépni.

Az utóbbi időkben több egyház emelte fel a hangját- különösen Ázsiában és Latin-Amerikában is, egy "szélesebb körű" ökumenizmus vagy un. "makro-ökumenizmus" mellett, ami olyan értelmezés, ami megnyitná az ökumenikus mozgalmát más, nem keresztény vallási és kulturális hagyományok felé.(10)

Aki kereszténynek vallja magát az nem vetheti el Jézus szavait, ami szerint ő az ÚT az IGAZSÁG és az ÉLET. (János 14:6)

Nincs üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, mely által üdvözülhetnének. (Apostolok cselekedetei 4:12)

Az ökumenikus gondolkodás olyan, mint egy fordítottan arányos egyenlet, minél több hitelvet feladunk és lényegtelennek tartunk, annál több minden tűnik elfogadhatónak, hisz nem érvényesül már az igazság fényének leleplező volta.

Sajnos az emberek többsége mindig szerette az egyszerőbb és felszínesebb megoldásokat. Tulajdonképpen az ökumenikus gondolkodás is ezt példázza. Tartsuk fenn látszólag az egységet - anélkül, hogy igazán megvizsgálnánk azokat a pontokat, amelyekben nem értünk egyet! így a 'harmónia' nem az egyetértésen alapul, hanem inkább azon, hogy igyekeznek a vitát és a kényes kérdések megbeszélését kerülni. Evvel saját fő célkitűzésükhöz, "az egyház egysége és megújulása"(11), lesznek hűtlenek. Az ökumenizmus nem törekszik az egyes csoportok között fennálló dogmatikai, tanításbeli különbségek felszámolására, így csak látszólagos egységet hoz létre. A következő idézetek jól megvilágítják az ökumenizmus lényegét:

Az egyházaknak szabadságuk van arra, hogy a hitet a saját módjukon értelmezzék.(12) A keresztény ökumenikus törekvés célja tehát az, hogy egyetemes közösségbe gyűjtse össze a világon élő valamennyi különböző hitvallású keresztény egyházat és krisztushívőt.(13) Anélkül, hogy feladnák saját hitüket, a felekezeti határok elveszítik jelentőségüket.(14) Olyan egyházi egységről van szó, amelyben az egyházaknak nem kell lemondaniuk sajátos örökségükről és önazonosságukról.(15)

Az egység megvalósítása érdekében tett lépések nem érintik a lényeget, hiszen akkor az egyes egyházaknak saját identitásukat kellene feladniuk. Az ökumenizmus nem kér "hűtlenséget" a saját vallási hagyományokhoz.

A különbözőségek nem szűnnek meg, csupán elválasztó jellegüket veszítik el, megbékélnek egymással.(16) Nem nézhetjük fájdalom nélkül azt a jelenséget, hogy ugyanannak az utcának két oldalán két különböző felekezet temploma álljon, mint két rivalizáló szatócsbolt.(17)

Bár Dolhai Lajos, katolikus szerző itt ilyen erős szavakat használ, egy sorral később már enyhíti is a helyzetet:

Az egység felé haladva reálisnak kell lennünk, s meg kell elégednünk kis lépésekkel.

Sok protestáns még "reálisabb" s abban hisz, hogy az egység "ezen a földön nem valósítható meg... az újraegyesülés nem tartozik evilági kategóriába."(18)

Tehát azt kell mondanunk, hogy az egységről alkotott elképzelésekben sincs egység.

A jól ismert ökumenikus szlogen tetszetősen tárja elénk, hogy miért is kell elfogadni a felekezeti megosztottságot és észrevétlenül, megfellebbezhetetlen igazságként lopja be magát a szívekbe:

A lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben a szeretet(19)

Ez a kijelentés a szeretet és a szabadság e világ szerinti értelmezésére épül. A krisztusi szeretet összefügg az igazságszeretettel is: A szeretet "nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal" (1 Korinthus levél 13:6). Nem hagyhatom a másikat tévúton járni, meg sem próbálva segíteni neki, mondván "majd csak Istenhez jut ő is." S milyen megtévesztő e közönyt szeretettel azonosítani! A szeretet mindig kész felelősséget vállalni s azon igyekezni, hogy a másik közelebb kerülhessen Istenhez.(Ezékiel 3:16-19)

A helyes szabadság nem emeli magát az igazság fölé. A Krisztust követő ember bár szabad, de nem akar eltérni a bibliai tanítástól és gyakorlattól. Az Ige nem ok nélkül óv:

Mert nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők! (Mát 7: 21-23)

Az "igazság pluralizmusa", "sokszínűség", "kölcsönös gazdagítás", "hitbeli önazonosság" s egyéb hangzatos fogalmakkal szépített különbözőégek mellett megfigyelhetünk egy másik irányt is: aki többet, és lényeg érintő egységet akarna azt "totális egységre" törekvőnek és "szuperegyházban" hívőnek bélyegzik.

Az ökumenizmus a "megbékélt különbözőségek" útja(20), de nem a valódi igazságban való egységé. "A másik kölcsönös elfogadása a maga másságában"(21) elv éppen a különbözőségek fennmaradását munkálja. Ez csak kísérlet a bibliai egység imitálására, a vitatkozások mellőzésével. Ez egy olyan rekonstrukciós törekvés, ami megreked az emberi látszatbéke szintjén.

Tanulmányunkat az Egyházak Ökumenikus Tanácsának weboldaláról vett idézettel zárnánk:

Mindnyájan valljuk, hogy bűnös önfejűség választ el minket és emberi tudatlanságunkban nem tudjuk felismerni Isten jövőbeli tervét.(22)

Ha ezt a negyven éve megfogalmazott gondolatot most is aktuálisnak tartják magukra nézve, akkor ez a kijelentés valóban helytállónak bizonyul.

AZ ÖKUMENIKUS EGYHÁZKÉP - FOLYTATÁS